Ha szerelem van, bulik, barátok, kialakul az együtt élés ritmusa, minden a sínen, akkor mi hiányzik nekik amiért lelépnek?

Kb úgy lubickoltok a szerelemben, mint hal a vízben.

Kocsiban zene, rengeteg barát, kikapcsolódás, szeretitek egymást, kialakul a munkával is párhuzamban az egy életritmus, együttélés, közös élet, szülők, karácsony(ok), gyakorta adtok a megjelenésetkre is kb egymáshoz öltöztök, egy a stílus, az életritmus, az élet szeretete is.

Erre meg a másik valahogy valamiért kilép. Fokozatosan veszti el a kedvét, neki a programok nem annyira töltik, mint téged, inkább belőled táplálkozik csak a te örömed vonzásod ragad csak rá, de neki a kocsi zene szórakozás barátok szabadidő, valahogy nélküled is ugyanugy kocsi zene szórakozás barátok szabadidő.

De kérdezed őt mi töltené, válasz veled minden, veled bármi, mentek akár nyaralni kirándulni is.

De mégis múlik a szerelmük, bennük a "pezsgés", néha ugyan vissza tudod hozni a másikban, élesztgeted, de az is csak addog tart, utána megint mélyzuhanás. Az érdektelenséggel együtt elkezd kritizálni kötözködni, átmegy még veszekedésekbe is, haragba is a másik, addig fajul, hogy szakítotok is.

Én egy állando érzelmi síkon, boldogságon vagyok szinte minden kapcsolatomban, és mindig végig kell néznem azt a "görbét", ahogy a másik közben lineárisan ível lefelé.

Soha nincs időm arra hogy nekem is múljon, unjam, vagy leíveljek, én még lubickolnék, én még nagyon tudnám élni az egészet. Már a kapcsolatban is kezd hiányozni nekem a másik hogy ő érzelmileg már nem ott van, mint én.

Már nincsenek forró ölelések, rajongó tekintetek, látom ahogy nenne múlik és soha nem tudom megállítani.

Mi az ami kellhet nekik? Mert hogy nem az az élniakarás ami nekem, az biztos.