Túl reagálom? Az elején kezdem. én mindig is nagyon nagy libidóval rendelkeztem a férjemmel ellentétben…

Az elején ez nem mutatkozott hisz ott volt a rózsaszín köd. Jöttek a nehezebb évek, mindenféle munkahelyi és egyéb probléma (nem párkapcsolati) majd kimutatkozott a különbség. Sokszor vissza utasított ami nagyon megviselte az önbizalmam amivel eddig nem volt gondom mert mindeddig senki nem utasított vissza (telt vagyok,voltam mindig de valahogy az hogy tisztában vagyok az adottságaimmal és meg volt a magabiztosságom így sosem volt ilyen gond) Eltelt pár év, én kevesebbet kezdeményeztem és gyakorlatilag kompromisszumot kötöttem..vártam mindig hogy ő kezdeményezzen úgyhogy csak vártam és vártam .. annyit hogy mostanában annyira eltűnt a magabiztosságom és az önképem annyit romlott hogy gyakorlatilag ha kezdeményez is sokszor nem élek az alkalommal vagy csak sötétben, pólóban és hasonlók. Nem szándékosan tényleg de annyiszor éreztem azt hogy nem kellek ..

Tegnap jó napom volt, jól éreztem magam a bőrömben ígyhát felvettem egy szexi csipkés fehérneműt hogy jelezzem itt az idő.. Az ember ilyenkor arra var hogy letámadha a kedves párja.. az enyém megkérdezte poénosan hogy ebbe tervezek aludni? Nem lesz kényelmetlen? Majd én mert értem a poént feleltem hogy igen ebben alszom de nem lesz mert le fogom vetni.. erre ő, hogy akkor miért vettem fel majd nevetett.. Baromi szarul esett hogy inkább szórakozott rajtam mintsem hogy végre összebújjunk. Persze tudom hogy viccel de nem gondolom hogy ilyenkor lenne épp itt az ideje.

Számtalanszor megbeszéltük amúgy a kettőnk közötti szexuális különbségeket, elfogadtuk mindketten és igyekezdtünk kompromisszumot hozni, ha a masik megbantja a masikat megbeszéljük ahogy most is tettük, de jelen esetben nem érti mi a bajom.. tényleg túlreagálom?