Én vagyok rosszul összerakva?

Kicsit hosszú lesz, szóval köszönöm ,ha elolvasod.

Hétfőn lesz két éve, hogy összejöttem a jelenlegi párommal. Ahogy összejöttünk rá két hónapra össze is költöztünk (amit én korainak gondoltam, de úgy voltam vele “lakva ismerjük meg egymást igazán” és azt beszéltük meg a költözködés előtt, hogy ha jól elvagyunk miért ne költözhetnénk össze, úgy is jó lesz). Nos az elején mikor még úgymond összeszoktunk jó volt, de nekem már egy ideje nem annyira jó.. szerintem, sőt biztosan velem van a baj, de már szinte mindig idegesít.. oké vannak jó napjaink de nincs olyan nap, hogy ne mérgelne fel valamivel (és ezért meg is kaptam már jó párszor, hogy idegbeteg vagyok)..elég sokszor úgy érzem (és mostanában ki is csúszik a számon) a mondat “minek lakok itt/veled?!”

Anyunak van egy megérzése (általában mindig bejönnek), hogy nem leszünk sokáig együtt.. szomorú, de néha én is azt érzem pedig szeretem a párom.. csak nem is tudom néha olyan gyerekesnek tűnik illetve mikor rá nézek elcsodálkozok, hogy hogyan bírja velem és hogy milyen fantasztikus /itt a kinézetre gondolok/ (vagy tényleg csak gyógyszerekre szorulok).

A környezetemben pedig csak azt látom, hogy házasság és gyerek(ek).. én meg még sehol nem vagyok pedig jó lenne, de nem érzem úgy, hogy vele erre sor kerül majd bármikor is..

Mi a véleményetek? Nem mondtam konkrétumokat, de így ‘nagyjából’ ki hogy látja? Vagy tényleg el kéne menjek dokihoz?

Fiatalok vagyunk én 25/N Ő 24/F