Furcsa kapcsolatban egy borderlinnal?

Azt, hogy az adott személy képes-e a szeretetre, csak ő maga tudja. Egy személyiségzavarosnak pedig torzult az észlelése, ő maga sem alkalmas arra, hogy ezt megállapítsa magáról.

Szóval a kérdésedre szó szerint senki nem tudja a választ.

Kérdező, egy borderline-nal ez a veszekedésekkel, szakításokkal és kibékülésekkel tarkított kapcsolat egyáltalán nem furcsa, ellenkezőleg, ez a megszokott.

A borderline-ok szeretete elég sajátságos, a rajongási fázisban feltétel nélkülinek, önzetlennek, mélynek és ideálisnak tűnik, de ahogy már te is tudod, emögött nincs stabil érzelem, akár egy vélt sérelem miatt is az ellenkezőjére válthat át egyik pillanatról a másikra. Olyankor nehéz megmagyaráznunk magunknak, hogy aki annyira szeret minket, mégis hogy viselkedhet a szeretettel összeegyeztethetetlen módon.

A borderline partnere eleinte rendszerint elhiteti magával, hogy ezek a fellángolások jelentik a kapcsolat valódi, lényegi részét, a sok dráma pedig szeretettel, türelemmel előbb-utóbb kiküszöbölhető. Ez súlyos tévedés. A veszekedések, dühkitörések, kiborulások nem szűnnek meg, az érme másik oldalát jelentik.

Kizárólag akkor érdemes kitartani egy ennyire problémás borderline mellett, ha hajlandó szakemberhez fordulni, és terápiára járni ahhoz, hogy megtanulja kontrollálni a személyiségzavarát.

Megértem, hogy nem könnyű elszakadni a lánytól, miközben tisztában vagy vele, hogy valószínűleg nem lesz még egyszer ilyen fiatal nőd, és az egyre ritkább békés időszakokban való reménykedés is kicsit olyan tud lenni, mint egy drog, az ember szinte függővé válik. Ám borderline-nal párkapcsolatban lenni csak rövid távon izgalmas, hosszú távon felőröl. Arról nem is beszélve, hogy bár a bpd-s valóban nehezen viseli az elhagyatást, ő maga igenis képes váratlanul "kiszeretni" az addigi partneréből (egyúttal beleszeretni valaki másba), tehát a pofáraesés is kódolva van. Rengeteg történet igazolja, hogy nem szabad bízni abban, hogy ha kitartóak, türelmesek vagyunk, akkor idővel úgyis elnyerjük jutalmunkat, az örök paradicsomi szerelmet. Nekem is volt 17 évvel fiatalabb borderline barátnőm, nagyon sokat kivett belőlem az a kapcsolat.

Borderline vagyok.

"A kérdés az lenne, az extrém ragaszkodása a pszihikai betegségéhez köthető (félnek az elhagyatástól), vagy a félelmek mellett tudnak valóban szeretni is?"

Is-is. Az EXTRÉM ragaszkodás a betegség miatt van. Attól még tényleg szeretem az illetőt. Ha nem szeretném, eleve nem ragaszkodnék hozzá. Akkor keresnék valaki olyat, akit szeretek. És itt körbe is értünk, mert akkor meg azt a másik embert szeretném.

Sajnos mi is sokat szoktunk veszekedni, de én járok pszichológushoz, igyekszem megváltozni.