Nem akarok gyereket, de a párom igen?

Nálunk úgy alakult, hogy 2 gyerek felnevelésében nagyon sokat segítettem, mert az anyuka kikerült a képből. Családtagjaim a gyerekek, mint az apjuk. Igazából 15 éves koromtól a mindennapjaim részei ők. Baba koruktól én volt a legközelebbi nő az életükbe. Úgy neveltük őket, mintha én lennék az anyjuk. Hol az apjuk, hol én oldottam meg a dolgokat. Az ment értük a bölcsibe, az vitte az orvoshoz, az maradt otthon, aki ráért. Volt hogy hamarabb jöttem el a suliból, volt hogy nem mentem a suliba miattuk. Az érettségi és az egyetemi évek borzalmasan nehezek voltak így.

Nekem ők valahol a "gyerekeim" a mai napig, pedig már 11 évesek de ugyanúgy.

A munkám is gyerekekhez kötődik.

Még csak 26 éves vagyok, de úgy érzem felneveltem kettőt. Nem akarom újrakezdeni már most. Ez érthető? Valaha akarok majd sajátot szerintetek?

Belegondolni is szörnyű, hogy kezdjem újra. Az éjszakai kelést, óvodát, iskolát, stb... Annyira jó, hogy ilyen nagyok. Kell velük tanulni, de ez már más. Kisgyerekre még gondolni sem akarok. Pedig őkeg imádom.