Mi lehet velem a gond?

Úgy érzed kimaradsz az életből azáltal, hogy meg van kötve a kezed. A modern kapcsolatok minimum 95%-a ebbe bele is hal idővel.

Ez az amit nem lehet legyűrni. Nem lehet egyszerre arra vágyni, hogy össze-vissza akar dugni/akarja dugatni magát valaki és közben az "igazi", az elsöprő szerelemért bőg.

Na igen. 10 év után már foggal körömmel kaparsz majd egy ilyen kapcsolatért.

Huszonévesen én is sokszor éreztem ezt a hú de menni kéne felfedezni a csajokat. Pedig akkoriban nekem is volt mai szemmel nézve álom kapcsolatom, de nem tudtam megbecsülni mert a jót hamar megszokja az ember.

Aztán most 36 évesen ott tartok, hogy a korosztályomban lévő nők alig ütik meg azt a szintet amit elvernék. Pedig nincsenek nagy igényeim, egy hétköznapi szeressük és becsüljük egymást normális értékrenddel bőven elég lenne.

Nyilván az érzéseknek nem lehet parancsolni, és lehet bármilyen tökéletes egy kapcsolat ha nincs meg az feeling akkor marad a nincs ló jó a szamár szitu. Az meg hosszútávon nem életképes.

6-os Egyetértek az előző hozzászólással, de a te következtetésed egyáltalán nem helyes. Mindenáron megragadni olyanban, ami nem tesz boldoggá, az hülyeség, nagyon fiatalok vagytok, lehet 10 másik, aki neked sokkal jobban megfelel. Még buszon/valaholban gondolkodsz, de egyértelműen nyitnál másokra, ami azt jelenti, hogy nem szereted, csak jó vele, előbb-utóbb lesz valaki, aki megérint, és szakítani fogtok.

Nem mondom, hogy ennyiért boríts mindent, csak szólok, hogy fogsz majd!

Az a gond, hogy úgy veled, nem ez a szerelem, hanem a lángoló hevesség. Vágysz arra, hogy küzdened kelljen, hogy ne menjen minden ilyen simán, legyenek veszekedések és békülések. Egyszóval éretlen vagy még egy komoly kapcsolathoz.

Megteheted, hogy elhagyod, a kérdés, hogy ha x év múlva vissza gondolsz majd arra, hogy megadatott neked egy ilyen kapcsolat, de te eldobtad magadtól, akkor megérte-e.

24N

Néha eszembe jut hogy mi lett volna, ha anno az első kapcsolatomat kissé komolyabban veszem. Ha nem kallódok el, ha összeszedem magam. Ha nem veszem természetesnek, hogy ő van nekem. Ha nem adom be 22 évesen a durcás kisfiút, hanem a problémákat megoldom - ami a saját oldalamat illeti. Ha ugyanis anno tudom azt amit ma, akkor szerintem jobban megbecsülöm az akkor kb hat éves kapcsolatomat. És sokkal kulturáltabban állok a párkapcsolathoz, mint intézményhez. Aztán ki tudja... Lehet hogy ugyanide jutnék. :D De nem ezt akartam belőle kihozni. Ha szereted, akkor szeresd! Ha mellette ugyanúgy működik mindkettőtök részéről az önmegvalósítás, akkor javaslom: Tégy egy kísérletet megmenteni a kapcsolatodat!

Az én koromban a társkeresés már nem könnyű dolog. Partnert találhatsz. Gond nélkül. Akár minden estére másikat - mert tudjuk, hogy az addig tart, és helló. De ugye a legtöbben enyhén szólva is telve vagyunk fel nem dolgozott frusztrációkkal. Sokkal bizalmatlanabbak vagyunk, ha párkapcsolatról van szó. Egyre kevesebb ember képes magát átadni az IGAZI szerelemnek, mert valahol majdnem mindenki tart attól, hogy van valami "apró betűs rész".

Légy magadhoz jó, és próbáld meg ezt a kapcsolatot menteni. :))) Megéri, hidd el!