Ezen túl még mit tehetek?

"Vasárnap, család előtt: hívd fel a kivitelezőt, mindig nekem kell (nem igaz, én is hívok bárkit, akit kell, semmi bajom az ügyintézéssel, mégis ezt ragasztotta rám az elejétől, mint sok mást...) Mosolyogtam, azt mondtam, ok."

Szerintem nem volt sok kedved felhívni. Egyébként most nem akarok kötözködni, de mint férfi lehet jobban el tudta volna magyarázni, hogy mit is akar... És akkor utólag se lett volna ez, hogy szemrehányást tesz, hogy ezt miért nem kérdezted meg? Mi vagy te, gondolatolvasó? Azt várja, hogy bele láss a fejébe??

Elhiszem, hogy felidegesített a helyzet. Utólag benyögi, hogy "és a legfontosabb, az ablakok??"

Eleve, hogyha annyira fontos lett volna készít egy listát neked, hogyha már ragaszkodik, hogy te hívd fel... Leírja neked tételesen, hogy ezt és ezt kell megkérdezni.

"Hétfő, találkozunk, mi újság.. Mesélek, milyen hideg van az irodában, stb, ő türelmetlenül: de mit mondott a kivitelező?!"

Na meg ez is..Túlságosan fel van pörögve. Én el tudom képzelni ezt a szitut is. Beérsz az irodába. Nem mindjárt a lényegre akarsz térni, hanem mondjuk leveszed a kabátot, utána mondjuk megkérdezi kérsz e egy kávét (most csak mondtam valamit...), és úgy leültök beszélgetni. Én legalábbis ezt így tudnám elképzelni.

Összegezve a történteket. Ha még egyszer ilyen lesz. Azt kell neki mondani: hogy tudod mit drágám? Szerintem te jobban el tudnád intézni ezt, átadnám neked ezt a feladatot.

Kifejtem, hogy miért...

Mert ugye ezt "ragasztotta rád az elejétől kezdve", hogy neked kell intézni.

És mikor felveti a kérdést, hogy neked kell felhívni, akkor "Mosolyogtam, azt mondtam, ok."

Na most ez nekem arra utal, hogy bár vállaltad, hogy felhívod, de nem szívből. Tehát ilyen "beletörődés." Remélem érted, hogy hogyan mondom. Attól, hogy ő ezt ragsztotta rád az elejétől fogva, dönthetsz úgy, hogy nem csinálod. Ha legközelebb ilyen van, hogy valamihez nincs kedved, akkor ne vállald el ennek ellenére is, hanem mondd azt, amit az elején írtam, hogy,

"tudod mit drágám? Szerintem te jobban el tudnád intézni ezt, átadnám neked ezt a feladatot. "

Mert így nem lesz az, hogy bele mész olyanba, amit nem akarsz plusz még utána le is cs_sz érte, hogy miért nem kérdezted meg ezt vagy azt.

"tegyük fel, hogy elfelejtettem (de tényleg nem volt róla szó, h erre rá kell kérdezni), akkor sem így kezelem a páromat..."

Igen, na az meg a másik, hogyha el is felejtesz valamit.. Emberek vagyunk, nem gépek. Hibázunk olykor. Tökéletes ember nincs. Ilyenkor meg megkérdezheted tőle azt, hogy "miért drágám, te még nem tévedtél semmiben soha? Veled sosem volt még, hogy elfelejtettél volna valamit?"

Ha ő annyira jól tudta, hogy mit kell kérdezni, miért nem hívta fel ő...

Nem lett kusza, érthető a lényeg. Gondolom, hogy tényleg felidegesít még most is, hogyha leírod. Érthető teljes mértékben.

Alapvető stíluson nem tudsz változtatni. Azon tudsz csak, hogy te hogyan kezeled ezt, lelkiállapotodtól függően. Tehát ha jobban vagy lelkileg, akkor lehet, hogy átsiklasz rajta könnyedebben, ha pedig rosszabbul, akkor nyomaszt. Ha eleinte ilyen volt, akkor mi az, ami megfogott benne? Nem tudom akartok e gyereket majd... Ha lesz gyereketek akkor nem félsz, hogy még rosszabb lesz az egész helyzet?

Egy kapcsolat normál esetben két egyenrangú félből áll. Ha te úgy érzed, hogy lenyomnak, akkor nem kezel téged egyenrangú félként. Ha már a kapcsolat elején ilyen volt a kommunikáció, tehát érzékelted a tisztelet hiányát akkor miért döntöttél úgy, hogy benne maradsz?