Én “rontottam” el a barátomat, hogy elkényelmesedett? Hogyan áll vissza minden a régi kerékvágásba egy GYES-es vagy munkanélküli nõnél?

A párom nem egy életképtelen anyucipicifia, nagyon pedáns és régen jobban tudott fõzni mint én.

Fél évig nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert magyar viszonylatban nagyon jó bérért kaptam egy home-officeos, call centeres munkát, amiben nem kellett megszakadni. Munkaidõben kitakarítottam és megfõztem, a barátomra csak a bevásárlás, kocsitakarítás, és ügyintézés maradt. Ha õ hazaért, teljesen az övé voltam, csak néha kellett kiszaladnom a géphez, ha bejovo hivasom volt.

Lejárt a szerzõdésem és nem hosszabították meg, egy hónapig munkanélküli voltam, akkor is mindent én csináltam.

Most kaptam munkát, 8-tól fél ötig, de irodára kell mennem, oda kell utazni majd hazautazni. A barátomnaknez most nagyon nem tetszik, hogy nem fõtt ételre és tiszta lakásra ér haza. Azt hittem, hogy van annyira felnõtt, hogy megérti, hogy ez csak egy különleges idõszak volt és nem ez lesz az új norma, de egyre többet hisztizik és duzzog a több munka meg az idõhiány miatt.