Hogyan tovább??

Nem tudom hogy mennyire segít ez neked de leírom, hogy az egyik ismerősöm mit csinált, hasonló helyzetben. Ez már egy közel 30-40 éves történet, de hátha segít.

Nekik is értelmi fogyatékos gyerekük született, de ők kerestek egy bentlakásos otthont a gyereknek ahol szakemberek ellátták őt. Minden hétvégén látogatták a gyereket és ünnepekkor, nyári szünetben ki is hozták az otthonból. Így a nő is el tudott menni dolgozni, és tudták fizetni a gyereknek az otthont. Egész felnőtt koráig ott élt a gyerek, de időközben már felnőtt lett és a betegségeiből kifolyólag elhunyt.

Tudom hogy vannak olyan emberek akik nem akarják otthonba adni a gyereküket, ezt megértem. De ha sikerül egy jól felszerelt, jó szakemberekkel rendelkező otthont találni, akkor talán nem megy tönkre mindenki élete. Az ismerősöm is a gyerekét élete végéig minden hétvégén látogatta, törődött vele, de közben nem ment rá az élete, nem ment tönkre pszichésen.

Szerintem először tudatosítsd a drága férjedben, hogy a gyerek ugyanúgy az övé is, és ugyanúgy kutyaköteles ellátni. Tehát válhattok, de te ragaszkodsz az osztott felügyelethez, ugyanis neked is meg kell élned valamiből. Két hétig nálad, két hétig nála. Ha rákerdez, szemrebbenés nélkül vágd rá, hogy Ausztriában fogsz két hetes váltásban dolgozni, idősgondozóként. Gyakorlat adott.

Ő meg majd megoldja, hogy ennyit meg annyit keressen, miközben vagy ellátja a gyerekét, vagy keres neki gondozót a hónap felére.

Sok sikert!

Annyira vicces, mikor az ilyen díszfaszok arra verik magukat, hogy amíg a feleségük minden terhet levesz a vállukról, ők el tudnak menni dolgozni. Hát akkor csinálja meg ugyanezt úgy, hogy ő is kiveszi a részét a gyereke neveléséből, meg minden másból.