Lányok, fiúk! leginkább 30-as, vagy idősebb korosztály. A párkapcsolatban történő hazugságok mennyire fogadhatók el, A hazudozó fél érezheti úgy hogy ez az egyetlen megoldás, és van-e az a pont, amikor ezek után teljesen őszintének kell lenni?

Én vok a férfi. Nyolc éve vagyunk együtt, párom intelligens, és szociálisan is nagyon érzékeny nő. Hat év után derültek ki dolgok, amik szerint sokmindemben hazudott a múltjából, és a közös időnkben is egyaránt. Ezek között van olyan a múltjából, ami miatt én hamis képet kialakítva róla szerettem bele. Nem lett volna erre szükség, a múlt az múlt. De úgy érzem, elvette annak a lehetőségét, hogy én dönthessek a kapcsolat kialakulásárol részemről. Nem szeretném a konkrét dolgot leírni, hosszú lenne, az érzést és lényeget tekintve ennyi is elég . Emiatt én a jelenünkben olyan megalázó helyzetbe hoztam magmm más személy előtt(biztos tovább adta másoknak is), ami iszomyatosan gáz, és amit nem tettem volna, ha nem hazudik erról. Azóta párom beismerte a hazugság egy részét, de ez így sem életszerű, a teljes igazságot nem hajlandó beismerni, mert neki az megalázó lenne nagyon. Ezen a súlyos dolgon kívül hazudozott és titkolózott nekem másokkal való viszonyárol( nem szex), elferdítve teljesen más értelmet adva kibeszélte a kapcsolatunk hullámvölgyeit lelki társsal, akit ezzel félrevezetve szerzett empátiát tőle. Sok homályos pomt van, amikről nem tudom mi történt valójában, mert sokat hazudozik.

Én két nap múlva költözök el tőle, egyenlőre panzióba.

Nem akartam mást, csak hogy nyíljon meg, legyen őszinte és kezdjük nulláról. Ő erre most sem képes, allítja h már nem hazudik, higyjem már el.

Létezik, h valaki képtelen legyen elismerni a hazugságait még ha erre rá is megy a kapcsolat?