Mikortól veszik komolyan az emberek mások párkapcsolatát?

#8 Nekem ez pl elég is lenne.

Érdekes, engem valahogy senki nem akart megbántani, vagy nem tudom, de amikor az első kapcsolatomban voltam (16-18 évesen), akkor nem kaptam egy olyan kommentet sem senkitől, hogy biztos nem leszünk örökre együtt. Lehet azért, mert szakítottam már életem során, emiatt gondolják néha azt, hogy fogok még? :D

Pl 21 évesen, amikor már azért nem olyan gyerek az ember és sokan akörül találják meg azt, akivel együtt is maradnak, a nagynéném esküvőjén voltunk, ahova ő nem volt meghívva. Nem kérdeztem rá, még egy éve sem voltunk együtt. Valamit mondtam hogy a szerelmem blablabla. Nagybátyám megszólalt: hány szerelmed lesz még... És összenézett apámmal és nevettek. Már 27 éves vagyok és másfél éve vagyok párkapcsolatban, vele költöztem össze először, tehát eddig egy kapcsolatomban sem jött ez elő, vagy tanultunk még, vagy nem volt hosszú életű. Vett nekem egy ajándékot csak úgy és amikor anyumnak meséltem ezt, akkor kicsit "ömlengtem" is egyet hogy én mennyire szeretem és ő lesz a férjem meg a gyermekeim apja. Hiszen ezek közös tervek és tényleg úgy érzem. Anyum meg csodálkozva kérdezte, hogy miért, ilyen jó vele? De én ezt nem tudtam hova tenni, hát nem azzal költözik össze az ember, akivel ilyen terveik is vannak? (Már külön éltem, amikor megismerkedtünk és ő is, úgyhogy nem anyagi okokból történt). Ugyanaz a nagynéném, akinek az esküvőjén voltam, rendezett a gyerekének egy szülinapozást, külön nem mondta, hogy jöhet e a párom de nem is ért rá, ott kérdeztem meg, hogy legközelebb jöhet e. Erre ilyet szól, hogy lehet a következő eseményen már más palim lesz. Viccelt, nem bántott meg vele, meg én nem is vagyok az a pasiról pasira járós típus, amit nyilván tud is, csak nem értettem, hogy jut ilyen eszébe, hiszen nem egy hónapja randizgatunk, hanem egy éve együtt is élünk. De a legjobban a munkatársaim húznak le, amikor szóba kerül és én kivételesen nem szidom az "urat" vagy magát a párkapcsolatokat, mint a legtöbben, akkor nagyon nyomatják, hogy elborult rózsaszín ködben vagyok és úgyis megromlik a kapcsolatunk és úgysem leszünk együtt örökre.

Tényleg nem értem, közel 30-hoz úgy gondolom a legtöbb ember elég érett és csak olyannal él együtt, akivel akar is és jó a kapcsolatuk. Úgyhogy ezért nem is értem, miért ilyenek. Kíváncsi vagyok, ha házasok leszünk meg gyerekeink lesznek is jósolgatnak e szakítást vagy csodálkoznak majd azon, hogy szeretem a barátomat...