Mindent a másik boldogságáért?

Sziasztok

Teljesen magam alatt vagyok, muszáj vagyok kiírni magamból.

Párommal 7 éve vagyunk együtt, 6,5 éve saját lábon. Velünk nincs semmi gond, nem is volt. Az egyetlen 'gond' ha szabad így fogalmazni, az az apja. Tipikusan olyan ember, aki fejetlenül belecsap mindenbe, vállakozások, több beruházás, majd eladósodik és csőd. Mint egy sorminta nézem ezt az évek alatt. Úgy gondoltam hogy ez minket nem érint, hiszen éljük a magunk életét.

Most viszont az apjának újabb remek ötlete támadt, megint nagyon sok pénzre lenne szüksége hogy beindítson egy vállalkozást, ami jó eséllyel megint bukó lesz, hiszen konkurencia mindenhol.

Nem tudom hogy, de sikerült rábeszélnie a páromat hogy szálljon be. Támogassa anyagilag, majd úgy is kikapja a részét, hiszen milliós bevételte számít. Plusz majd idővel költözzünk is vissza abba a városba, ahol ezt be akarja indítani.

Soha nem volt partner az apja agyalásaiban pont ezért, mert mindig bukó volt, most viszont hajlandó lenne feladni az ittlétünket, mindent.

A legrosszabb, hogy én kijelentettem hogy nem vagyok hajlandó költözni se társulni, mivel nincs hitem benne, plusz itt van minden már. Saját házra gyűjtenénk, de így hogy az apjának adja minden pénzét, nem tudom mi lesz ebből is...

Érzelmileg támad. Szerinte egy pár mindenben kitart egymás mellett jóban rosszban, tehát ő csalódott bennem, hogy nem akarok vele menni. Egész nap öl az ideg, mit tehetnék? Betalál ilyen lelki dolgokkal, totál kész vagyok. Igaza van? Dobjak mindent hogy ő boldog legyen?