23 éves vagyok nem foglalkoznak velem a csajok, mit csináljak?

23 éves átlagos Informatikus fiú vagyok. 1 barátnőm volt eddig, ezek közül 1 futó kaland, sajnos szex nélkül :P.

Az ismerősök és idegenek elmondása alapján, nem vagyok ronda, hanem átlagos külsejű vagyok, ám sokan azt mondják nem vagyok jóképű. Van humorom, és stílusom is, ugyanakkor már az első találkozáskor *** rám a csajok, többnyire egy két randi, és lekoptatnak, van aki első látásra lekoptat, a bulikban smárolás hamar megy, de onnan soha semmi nem jut tovább. Társaságba ritkán járok iskola időben, bulizni ritkán, internetes társkeresőkön fentvagyok, lovehunter, csajok és pasik, és egyéb társkereső oldalak, kb 4e csajnak az 5-8%-a jelöl vissza, de azokból sem lesz semmi. Minden a külső lenne???

A lányok elutasításkor használt okai: Nem vagy az esetem, nem kell most pasi, jól vagyok én most egyedül, másba vagyok szerelmes, szerelmes lettem a legjobb barátomba, nem jössz be nekem, más típusú pasikra bukok.

Magyarul kifogás annyi van mint égen a csillag, kapcsolat 23 év alatt 1, és mind a mai napig szűzen kell élnem emiatt.

A nagyobb baj az, hogy a sorozatos kudarcok letörnek, és hajlamos vagyok manapság már álltalánosítani: meglátom a csajt, na ennek tuti nem jövök be. (az esetek többségében a megítélés 90% ban bejön :) )

Fogalmam sincs mitévő legyek, nem arról van szó hogy minden csajhoz oda megyek hogy na gyere te liba és járjunk, hanem akibe szerelmes leszek, vagy aki megtetszik. Szerintem nem létezik kölcsönös szerelem, csak a mesében, nameg más embereknél. :D

Nem tudom mi a fenét csináljak, kicsit olyan érzésem van, mintha nekem a világ ezen területére nem lenne belépőm, vagy valaki jól elátkozott volna, nameg rettenetesen ideges és türelmetlen vagyok, 8 év 99% sikertelensége miatt.

Megpróbáltam én már mindent, stílusváltás, jó duma, stb, a szépfiúkba mindig bele zúgnak a csajok és meg ülhetek a valagamon egyedül.

Az az érzésem hogy már pszihiáterhez kéne mennem, mert odáig fajult ez, hogy meglátok egy szép lányt, vagy egy pornóképet, olyan harag, és bánat fog el, hogy szívmarkolás, pánikroham, magas vérnyomás, is előjön.

Ruházatom is átlagos, sajnos szülői nyomásra igen jól olvasod szülői nyomásra nem hordhatok mást, keresztény katolikus családból származom, de nem is a vallással van itt van itt baj, hanem a szülők álltal felfogott világnézetből, és azt hiszik hogy 23 évesnek jó ha ők szabják meg a ruházkodását is és mivel még mindig nincs munkám ezért tanulok és a szülőkkel lakom, viszont a szülőknél egy feltétellel lakhatok, ha nem én rendelkezem a pénzel, és nem veszek fel ilyen divatmajom ruhákat. :D

Sok okos már tanácsolta nekem hogy költözzek el otthonról, jelenleg a lehetőségeim: munkanélküli, gyönyörű szép kilátással a margít híd alól, és kukában lakva, :D:D:D:D tehát ezért nem tanácsos elhagynom a szülői házat. :S

Segítsetek, mondjatok tippeket, tanácsokat. :S

Köszönet érte mindenkinek, minden hozzászólás életet ment...