Nők, sosem okoz/okozott önértékelési problémát számotokra, ha a párotok olyan pornókat és nőket nézeget, melyek nagyon messze állnak attól, ahogyan ti kinéztek, vagy ahogyan ti szexeltek?

Teljesen érthető, hogy így érzel. Szerintem ez még annak is önbizalomromboló tud lenni, aki rendben van saját magával. Mert hiába békültél ki te a saját testeddel (ami nőként eleve nagyon nehéz), ha az ilyen jelekből azt érzékeled, hogy bizony a pasid nem békült ki vele. És ez ahogy idősödsz, csak rosszab lesz, az idő előrehaladtával amúgy is változik a test, de ha mondjuk gyereket szülsz, akkor meg pláne, és ő akkor is a huszonéves hibátlan testű vagy épp szilikonmellű pornós csajokra fog élvezkedni. Az meg csak hab a tortán, hogy a pornó nagyon ki tudja tolni az ingerküszöböt, szóval előbb-utóbb (ami itt akár éveket, évtizedeket is jelenthet) fog vágyni olyan dolgokra a szexben, ami neked nem fér bele, ami neked túl perverz, túl erőszakos vagy csak egyszerűen kénylemetlen.

A pasik azt hiszik, hogy hú de jó dolog a pornó, pedig hát egyértelműen megágyaznak vele a párkapcsolati elégedetlenségnek. Ha folyamatosan szebb, beválalósabb, fiatalabb csajokat nézegetek, mint a párom, akkor persze, hogy egy idő után már nem fogom kívánni őt, nem fogom tudni értékelni a testét, és mint ember is rosszabbul fogok tekinteni rá, hisze nem adja meg azt, amire vágyom, és ebből ha tetszik, ha nem keletkezik egy belső feszültség.

Tök jó lenne, ha a pasik megértenék, hogy a pornófogyasztásuk rohadtul nem szolgálja a párkapcsolatukat. Attól meg egyenesen rosszul vagyok, amikor a barátnő megkéri őket, hogy ne nézzen, mert tiszteletlennek, önbizalomrombolónak érzi, és gyakorlatilag sz@rnak rá, hogy a barátnőjük hogy érzi magukat ettől, és tovább folytatják. Nem tudom, hogy egy szerető párkapcsolatban, ahol odafigyelek a másik érzéseire, hogy fordulhat elő az, hogy fenntartok egy olyan szokást (és mégcsak meg sem próbálom lekügdeni, mondván "férfi vagyok, igényeim vannak"), amiről tudom, hogy a másikban rossz érzést kelt.

Én azt gondolom, hogy felnőtt emberek vahyunk, magunk alakítjuk az igényeinket. Ha én ahhoz szoktatom magam, hogy 2 percenként más nő nyögdécsel a képernyőmön, akkor miért lepődök meg, hogy megunom a barátnőmet (aki nem is hasonlít azokra a nőkre) néhány hónap után?

Nyugodtan lehet védeni a pornót, lehet azzal jönni, hogy "azért kell, mert más ingert ad", de az igazság az, hogy azok a párkapcsolatok, ahol állandóan jelen van a pornó, nem fenntarthatóak hosszú távon, mert előbb-utóbb kiütközik a hasonlítgatás és az elégedetlenség. És nőként csinálhatsz te akármit, egymagad soha nem fogsz felérni azokhoz az ingerekhez, amikhez a pasid hozzászoktatta magát.

Akinek nincs kedve végigolvasni #12-es válaszát, leírom dióhéjban: nem elég stabil az önértékelésem annak a feldolgozására, hogy az emberi test idővel megkopik, illetve hogy az ember többnyire a párján kívül másokat is képes vonzónak találni, valamint joga van a saját gondolataihoz

úgyhogy inkább a férfiakat és persze az ördögtől való szörnyűséges pornót okolom ahelyett, hogy szembenéznék a saját szorongásaimmal.

#13 Nem azzal van a baj, hogy másokat is képes az ember vonzónak találni, csak tudod nem mondegy, hogy ezzel mit kezd.

Az, hogy elkezdek-e fantáziálni meg élvezkedni másokra az maximálisan döntés kérdése. Ha nem tudod megállni, akkor egyszerűen nincs önkontrollod, ennyi. Értelmes ember tudja mérlegelni, hogy mik azok a szokások, amik szolgálják a párkapcsolatot, és magától lemond ezekről, mert fontos neki a párkapcsolata.

#13

Én elfogadom, ha a testem megkopik, azt is, ha a páromé, hiszen ez az élet rendje. Viszont azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bármilyen formában azt éreztessék velem, hogy emiatt kevesebb vagyok.

"Az, hogy elkezdek-e fantáziálni meg élvezkedni másokra az maximálisan döntés kérdése. Ha nem tudod megállni, akkor egyszerűen nincs önkontrollod, ennyi. Értelmes ember tudja mérlegelni, hogy mik azok a szokások, amik szolgálják a párkapcsolatot, és magától lemond ezekről, mert fontos neki a párkapcsolata."

Akkor ezek szerint a férfiak 70 százalékának, és a nők 65 százalékának nincs önkontrollja. (és ugye ezek csak azok, akik be is vallották, hogy időnként fantáziálnak másról)

[link]

Vagy ami valószínűbb, hogy a többség kellően stabil ahhoz, hogy el tudja fogadni az emberi természet bizonyos törvényszerűségeit, nem kezd szorongani, ha nem uralja száz százalékig a párja gondolatvilágát, és nem kell vázaként vigyáznia, nehogy valami apró hatástól szilánkokra törjön az önértékelése.

#19

Időnként! Viszont sok csávó meg van győződve arról, hogy neki joga van minden egyes nap kiverni pornóra, insta modellekre vagy csak valami random ismerősre.

Azt még érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi van a fantáziálgatás hátterében, mert egy harmonikusan működő párkapcsolatban, ahol elégedett vagyok egyszerűen ennek nem érzem szükségét.