Mit tegyek? Zátonyon vagyunk, lehet még ebből jó végkifejlet?

Van egy párom, hatodik éve. Elég furcsa a felállás.

Amikor megismerkedtünk, nem akartam kapcsolatot, nagyon zűrös volt a családi hátterem, sokat gondoskodtam unokaöcsémről, anyja beteg volt, nem álltam készen a kapcsolatra. Többször mondtam neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot, fejezzük be, de nem hagyta, mániákusan szerelmes volt, én karriert építettem, terveim voltak, nem árultam zsákbamacskát, végezetül együtt maradtunk, beleszerettem én is.

Telt az idő, beköltözött az albérletembe, ő örökölt elég sok pénzt, amit ingatlanba akart fektetni, nekem fix kötődésem volt a munka, iskola, család miatt, nem voltam mobilis. Végül nem vett semmit, évekig jártuk az ingatlanpiacot, döntésképtelen volt, elvárta volna hogy költözzek hirtelen az ország másik felébe, kezdjük új életet, stb, de egyszerűen nem tehettem meg, előtte nagyon sokáig éltem anyagi bizonytalanságban, nem akartam ezt feladni, csak ha épeszű,normális, jól kidolgozott, megfontolt tervet ajánl fel, de ilyet nem kaptam.

A teketóriázás addig ment, mig végül én tudtam venni saját ingatlant, ő nem (közösen is hajlandó lettem volna, de azt ő nem akarta, mindenképp fent akarta tartani az enyém-tiédet). Be is költöztünk az enyémbe, unokaöcsém is hozzánk költözött, én nevelem, ez rám nagyobb stresszt rótt, nyilván mégfontosabb lett az anyagi biztonság, hiszen egy gyerekért felelni óriási feladat, főleg ha az ölembe hullott.

Eltelt 6 év, sokszor érzem hogy szeret és boldogok vagyunk, beszéltünk korábban házasságról, gyerekről, mindig csak a majd, a hamarosan, a nemsokára. Már 32 vagyok, havonta egyszer tudatosítom benne, hogy ennyi idő után elvárom a gyűrűt, hiszen ketyeg az óra, mindig az igérgetés, már mindenkinek van gyereke aki velem egyidős, testvéremék kifutottak az időből, lombikoznak, nem szeretnék ezen átmenni. Főleg, hogy minden adott, saját ingatlan, karrier, kapcsolat.

Ő most lesz 40, a böngészési előzményeiben az áll hogy "újratervezés 40 felett, új élet 40 felett, babaváró után válás" és hasonlóak.

Amikor felhoztam a témát, akkor mindig eljutunk oda, hogy mindenért engem okol, miattam nincs neki lakása, miattam nincs seki karrierje, miattam nem teljesültek a vágyai, mert mindig mindennek úgy kellett történnie, ahogy én akarom. Pedig partner lettem volna a hőn áhitott kivándorlásban is, de mondtam hogy ha csináljuk, akkor jól csináljuk. Akkor valakinek előre kell menni állást találni, el kell adni az ingatlant amim van, mindennek utána kell járni, hogy a lehető legbiztosabbra menjünk. Már néztünk külföldi albérleteket, házakat, de sosem léptünk a megvalósítás talajára, és nem rajtam múlt, viszont mégis engem okol azért, hogy neki nem teljesült be amit szeretett volna. Pedig nem arról van szó hogy kötöttem az ebet a karóhoz, szimplán csak többre volt szükségem annál, hogy "csomagoljunk, majd lesz valami"...

Nagyon szeretem őt, de már nem érzem vissza, már nem is szexelünk nagyon régóta.

Hiteget a gyűrűvel, gyerekkel, házassággal, de nem látszik, hogy ebből lenne bármi is. Unokaöcsém is nagyon szereti, általában családként funkcionálunk, de előbb-utóbb mindig előjön belőle a gyűlölet irányomban, ami nagyon felzaklat. Voltak nehéz időszakaim amikor a gyámügyre kellett rohangálni, természetes, hogy rommástresszeltem magam ilyen helyzetekben, hogy minden a legjobban menjen.

Nekem azóta is fix munkahelyem van, minden a terv szerint alakult eddig, ezért tanultam, ezért töltöttem annyi évet egyetemen. Neki az elmúlt 10 évben nem volt fix munkahelye, az örökséghez nyúl mindig, beugrós alkalmi munkái vannak. Természetesen nagyon vészesen fogy a pénze, hiszen az élet pénzbe kerül, én nem tudok állni minden kiadást.

Azt tudom, hogy én irányítottam az elmúlt években, de nem azért, mert én szeretnék, hanem mert más nem teszi helyettem. Kértem, hogy legyen határozott, hogy hozzon racionális döntéseket, ne csak sodródjon az árral, mert amig a kormány körbe pörög, valakinek muszáj tartania, és ez valóban én vagyok.

Itallal is voltak problémái, amit kénytelen voltam megtiltani, mert gyerek mellett nem fér bele, hogy részegen jár haza, elalszik a buszon, isten tudja honnan kerül elő, de ezt is sérelmezi.

Elmondása szerint szeret, és velem tervezi a jövőt, de a tettekben ezt nem látom.. :(

Sülhet ki még ebből bármi jó, vagy csak magamat csapom be?