A hosszútávú kapcsolat valójában mítosz, és az emberek alkalmatlanok az ilyen jellegű kapcsolatra?

Szerintem inkább a mai mentalitás az, ami ellehetetleníti azt, hogy egy pár hosszú távon boldog lehessen együtt.

Azzal sokan tisztában vannak, hogy ahhoz, hogy "megszerezz" valakit, energia kell. De azzal már nem, hogy a megtartásához is. Elhanyagolják a kapcsolatukat, belekényelmesednek és ahelyett, hogy energiáét ölnének a problémáik megoldásába, inkább felmennek valamelyik online húspiacra, mert úgy gondolják, hogy kaphatnak szebbet, fiatalabbat, aki igényesebb, figyelmesebb. Mert a csapból is az folyik, hogy "már nem élvezed? cseréld le!" - ritka az, hogy valaki olyan magad érzelmi intelligenciával rendelkezzen és úgy szeresse a másikat, hogy tisztában legyen vele, hogy a kapcsolat fenntartásába energiát kell ölnie és bele is fekteti.

Teljesen így látom én is, pedig évekig voltam és akartam abban a hitben élni, hogy igenis létezik és vannak kivételek. Az én kapcsolatom is úgy indult, sőt 5 évig is tökéletes volt, gondoltam megfogtam az Isten lábát.

Aztán szép lassan jön a lejtő, észre veszed, hogy egyre érdektelenebb feléd, szinte minden eltűnt a kapcsolat eleji szokásokból és minden második nap van valami vita…most ott tartok, hogy 8 èvet vagy kidobok az ablakon, vagy még próbálkozom hátha lesz egy emelkedő is a lejtő után.

Az összes barátnőm hasonló dilemmában van. Már az is eszünkbe jutott talán jobb lenne ha mi lányok élnénk együtt :))

Igen, de nem azert, mert mas kell, rengeteg kapcsolat nem egy harmadik fel miatt megy tonkre, es a mai mentalitasnak sincs koze hozza.

Valojaban az van, hogy biologiailag par ev a kifutasa egy parnak. Ezek utan a felmerulo problemak megoldasahoz mar nem tudsz annyi motivacioval allni. Nincs rozsaszin kod es ha nem tart ossze kulonksebben semmi (gyerek, hitel, stb.), akkor egyszeruen nem erzed ugy, hogy meg akarnal barmit is oldani. De itt is vannak ugye kulonbsegek a kapcsolatok kozott, lehet, hogy egy par annyira osszeillik egyebkent minden teren, hogy az ad egy plusz motivaciot, mert egyszeruen szeretik egymast annyira, mint ember, hogy egyutt akarnak maradni. De egy rakas kapcsolat van, amit csak a kezdeti vonzalom tart egyben, amig az tart. (Ezek is lehetnek normalis, nem csak szexen alapulo kapcsolatok, csak a baratsag resze nem annyira eros.)

En azzal is leéltem volna az életem akivel 17 évesen jöttem össze

A pasil ugrálnak csak mindig.

Biztos létezik. Nálunk a nagyszülők házassága mindkét oldalon ilyen volt (nem, nem csak a megszokás meg a “nem válunk” tartotta, tarja őket össze 80-90 évesen sem).

A szüleim házassága is ilyen (most így apum hetven éves korában talán már ez is kijelenthető, a szüleim ha tehetik semmit nem csinálnak külön). Talán anyósomék házassága sem ilyen. Nekem az egyik nagybátyám házassága is jónak tűnik.

Szóval azt biztos gondolom, hogy létezik. Azt is gondolom, hogy ritka. Továbbá azt is, hogy bizonyos embertípustól függ.

Pl. Valamiért a szüleim baráti kapcsolatai között kevesebb a válás, mint az elvált nagybátyám barátai között. A nővérem kapcsolata szintén nem annyira jó, és a barátaik is sokan elváltak válófélben vannak vagy rossz a kapcsolatuk.

Nekem amúgy az az érzésem, hogy gyakran nem jó emberek jönnek össze. Pl. Van három baráti párunk, ahol érzem az összhangot és hogy nagy eséllyel együtt fognak maradni.

Míg vannak olyan ismerősök, akiket (1) vagy magukat az ismerőst/barátot sem tudom elképzelni egy jól működő kapcsolatban (2) talán el tudnám, de nem azzal, akivel összejött. Általában ők azok, akiknél meg lehet mondani, hogy 1-3-5-10 évig nem lesznek együtt a másikkal. Nekem nem is érthető, hogy ezt ők hogyan nem látják.

Szerintem amúgy ami fontos, hogy kell hozzá mindenki részéről némi önfeláldozás (vagy az egyik fél részéről sok). Ha valaki azt gondolja, hogy a párkapcsolatban jobb lesz, mint nélküle az addig lesz benne, amíg jobb. De ez olyan, mint az egyetem. Az eleje buli, aztán van egy elég mély szakasz, amikor az éjszakai gyerekaltatás közben nem is érted néha miért vágtál bele, meg néhány szórótárgy, amikor azon gondolkodsz nem kellett volna-e valami mást választanod, aztán a végén mikor egyenleget vonsz mégis csak jó volt valamire az az egyetem. A párkapcsolat is ilyen. Vannak nehézségek, meg vannak pozitívumok, és ha valaki azt mondja a közepén, hogy neki elég, az kibukik és hirdeti, hogy semmire nem jó. Aki meg végigcsinálja, az megveregeti a hátát a végén, és aztán lehet, hogy irigykedve nézi a burkolót pár év múlva.

Az emberek alapvető ösztöneik alapján nem az élethosszig tartó monogám kapcsolatokra születtek, ezt jól bizonyítják azon kutatások is, amelyeket természeti népek körében végeztek és megfigyelték, hogy minden közösségben kialakulnak párok, de ezek idővel felbomlanak és újrarendeződnek. Ez leginkább ilyen sorozatmonogámia.

Ha megfigyeljük ma is ez történik legtöbbször, elindul egy párkapcsolat, az elején mindenki nagyon boldog, aztán pár év múlva már alig várja, hogy lelépjen és újra szerelmes lehessen másba. Régen a kultúra is erősen szabályozta ezt, hogy ne lehessen csak úgy partnert váltani, mert a közösség stabilitását nagyon veszélyeztette volna az ilyesmi, gondolj bele mennyi gyilkosság történt szerelemféltés, megcsalás miatt a világban, az irodalomnak is egy kedvelt témája volt mindig ez. Ma viszont mivel egyre erősebb az individualizmus, ezért a legtöbb ember úgy van vele, hogy elsősorban a saját érdekeit nézi és kevésbé számít, hogy egy-egy családi kötelék felbontásával esetleg mások is sérülhetnek. Az ego is eléggé előtérbe van tolva, mert a gyerekeket is úgy nevelik, hogy "valósítsd meg önmagad, küzdj az álmaidért", stb. Egy komoly kapcsolatban pedig nem lehet azt megúszni, hogy néha az önérzeted háttérbe szorítsd és pont ez is egy nagyon gyakori szakítási ok, hogy megbántottak, megsértettek, nem tudom magam túltenni rajta.

Végezetül szerintem annak ellenére, hogy az alap biológiai beállítódás nem a hosszútávú kapcsolatokat preferálná, az emberek megtudnak tanulni így is élni, csak ehhez viselkedési kultúra kell, jó esetben egészséges szülői minta és stabil értékrend, hogy akkor is kitartok a másik mellett, mikor hullámvölgyben van a kapcsolat.