A barátnőm nem akar velem kettesben eljönni velem kirándulni. Hogy mondjam el neki hogy ez engem zavar?

Az apja elhagyta,az anyjaval meg nincs joban. Szoval ja,szinte az en szuleimet tekinti a sajatjainak

4# szex mindig van meg sokat vagyunk kettesben otthon, szóval itt most nem erről van szó. Ő teljesem másképp gondolkozik. Sajnálja a szüleimet hogy soha sehova nem mennek és ha már mi megyünk kérdezzem meg őket hogy jönnének e ők is. A másik válasza meg az, hogy tudja higy milyen elveszíteni valakit és milyen amikor nincsenek szülei,nagyszülei. Ő elvesztette őket. És el is sírta magát amikor ezt elmondta. Hogy a szülőkkel kell lenni a legtöbbet,amíg élnek. És most ha elmondanám neki ezt,ezzel védekezne és összevesznénk. Csak annyit mondtam neki hogy veled szeretnék kettesben kirándulni,bárki más nélkül,kettesben élvezni. Szóval egyrészt sajnálom is, de másrészt pedig nekem is nagyon kevés az önbizalmam így ilyenkor azt hiszem hogy csak kerülni akarja a kettesben töltött időt velem és hogy unalmas velem kettesben neki. Mivel megkaptam már sok embertől hogy unalmas vagyok

Ő szeret engem csak és ezt ki is mutatja de sajnálja a szüleimet vagy nem tom

Ja és azt is elmondta hogy azért szeret ennyire a szüleimmel lenni mert az én anyámat szinte a saját anyjának tekinti, mert a saját anyja nem törődik vele. Az apámat meg apjának tekinti mert az ő apja elhagyta. Mindig viccelődik ezzel és én ezt elfogadom és jól esik hogy ennyire szereti a szüleimet és hiányzik neki a családi szeretet, viszont nem lóghatunk álladóan a fenekükbe. Ezenkivül kimutatja kettesben is hogy nagyon szeret

Az ő anyja nincsenek is itt. Ritkán látja őket, másik városban élnek. Nálam vagyunk mindig, a szüleimnél

De van kocsim