Ha valaki hosszú házasságból kilépve megriad a magánytól és szinte azonnal újra társra vágyna, több éves örömteli egyedüllét helyett, akkor ez az ember kapcsolatfüggő?

Nem kapcsolatfüggő, csak érző emberi lény.

Sokkot kap a szakításkor, akkor is ha ő volt a kezdeményező, a változásoktól, és az egyedülléttől is.

Már is az megviseli az embert ha szeretett állatkája távozik, hiszen óriási űrt hagy. A megszokott neszek, az időbeosztás mert mindig van tennivaló és így tovább. Akkor egy társ kilépése hogyne lenne nyomasztó.

1 Ezzel nem lenne semmi baj, ha utána az új emberhez tudna úgy viszonyulni, mintha hagyott volna időt a gyógyulásra.

De valójában még egy kisállat halála után is létező jelenség, hogy ha a gazdi azonnal beszerez egy új állatot, azt "megutálja", nem tudja úgy szeretni, mint az előzőt és csak azt fogja érezni, hogy a baj van vele. Új pár esetén ugyanez. Ha azonnal szerzel egy újat, az előzőhöz fogod viszonyítani, nem leszel ott fejben teljesen.