Férjem akar gyereket én nem. Nektek volt ilyen? Mi lett a vége? Hogy oldottátok meg?

Nincs jó megoldás, mert valaki sérülni fog. Ha a férjed elfogadja, hogy ne legyen gyerek, attól még az érzés mindig benne marad, hogy ő vágyik gyerekre. Ha nagyon szeret, akkor melletted marad, de mindig lesz benne egy “üresség” emiatt. Vagy egy idő után lelép. Ha pedig te fogadod el, hogy legyen gyerek, de te nem érzed magadénak az anyaságot, akkor a gyerek szívja meg a legjobban, illetve te se fogod jól érezni magad, csak nyűglődés lesz.

Vannak ilyen meg olyan kimenetelű tapasztalatok, de igazi jó megoldás nincs. Még esetleg kialakulhat nálad az anyai ösztön, de ezt nem tudni előre. Mondanám, hogy jobban jártok, ha hagyjátok egymást, de mivel szeretitek egymást, úgyse mentek még szét.

Azert, ha ugy vesszuk, egy kapcsolat folyamatos kompromisszum, nem csinalsz benne sok mindent, amit egyedul megtennel, mert tekintettel vagy a masikra. Lehet ugyis nezni egy lemondasra, hogy cserebe kapsz valami mast, ami miatt neked megeri. Van, aki emiatt lemond a gyerekrol, es boven karpotolja, hogy a szeretett szemellyel lehet cserebe. Es van, akiben meg annyira eros a gyerek utani (vagy barmi mas utani) vagy, hogy emiatt szetmennek. Ezt csak az adott szemely tudhatja, hogy neki mi eri meg, szoval kerdezo, majd a ferjed eldonti.

En terveztem gyereket mindigis, de nem akarkivel, es nem barmi aron. Ha a ferjem nem akart volna, es ez sokev utanderult volna ki, amikorra kialakult a kotodes, akkor nem hiszem, hogy elhagytam volna emiatt. Nem relevans viszont a valaszom, mert lett ket gyerekunk.

Pontosan, utolso. Nagyon nagy dolog. Es o meg szuljon, es eljen egy total mas eletet, mint amilyet akart volna...

Foleg hogy a (magyar) apukak nagy resze egyaltalan nem veszi ki a reszet a szulosegbol.