Azok a lányok, nők, akiknek fiatalon meghalt az anyukájuk, hogyan tekintenek egy párkapcsolatra, a jövőre?

24 voltam akkor és azóta mintha egy teljesen más életet élnék. A jövőmmel kapcsolatban nem befolyásol pl. gyerekvállalással kapcsolatban, de egyelőre még nem tartok ott, viszont nagyon szomorú, hogy ha lesz gyerekem, ő már nem fogja ismerni, idegen lesz számára és anyu sem unokázhat, pedig nagyon szeretett volna. Számomra az a legnehezebb kérdés, hogy mi lesz apukámmal, ha elköltözöm, családot alapítok és egyedül marad. Azért az nagyon más, ha együtt laksz valakivel, mint ha rendszeresen meglátogatnak vagy felhívnak.

Kapcsolatok szempontjából speciális volt a helyzet, mert anyukám betegsége alatt ismerkedtünk meg és emiatt is kerültünk közelebb, mert sok mindent megosztottam vele. Mindig meghallgatott, de nem erőltette a témát, tudta, hogy néha az a legjobb, ha van egy kis figyelem elterelés. Nagyon jól kezelte az egészet, bár biztosan nehéz volt neki is. Nekem nagyon jó volt hogy van valaki, akiben bízhatok és nem közvetlenül érintett, mint a családtagjaim. Örülök, hogy velem volt, mert egész máshogy érti ezeket a dolgokat az életemben, mintha valakit utólag ismertem volna meg és csak hallott volna az egészről.