Ez normális? Mit lehet tenni? (köszönöm ha végig olvasod)

4 éve leszünk együtt a párommal és úgy érzem eltávolodtunk egymástól.

A sztori ott kezdődött, hogy kezdtek problémáink lenni a szexuális életünket tekintve, én egyre kevésbé akartam az együttlétet ő pedig nagyon akarta, ebből elég sok konfliktusunk volt. Nálam közbejöttek nőgyógyászati problémák is ami még inkább nehezítette,abba hagytam a fogamzásgátlót mert azt hittem az okozza a libidó problémákat és a nőgyógyász is megerősített ebben, de nem segített, majd összeszedtem egy gombás fertőzést amiből elég nehezen sikerült kijönni.

Ma már ott tartunk, hogy nagyon ritkán vagyunk úgy együtt mert én egyáltalán nem akarom (vagy csak nagyon ritkán) ő pedig sajnos vagy nem sajnos megoldja magának a wc-n.

Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy ha úgy adódna én mással sem akarnám az együttlétet, tehát nagy valószínűséggel velem van a baj. Azt is tapasztaltam, hogy szívesen keresem más férfiak társaságát ami nagyon rosszul érint, pedig szoktunk közös programokat szervezni, sokat vagyunk együtt a kis távolság ellenére is. Szeretem a páromat és úgy érzem ő is szeret engem, beszéltünk is erről. Neki nyilván fáj, hogy elmarad az együttlét, de megérti és végül nem jutottunk megoldásra. Úgyhogy gőzöm sincs mit tehetnék, már ha egyáltalán tehetek bármit is.