Hogy tudtok a párotoknak nagyobb dolgokban megbocsátani, elfelejteni a sérelmeket, nem felhozni többet?

Kénytelen vagyok megérteni, hogy a gyászmunka nagyon összetett folyamat. Kényszerszünet, hallgatásra vagyok ítélve, el vagyok küldve messzebbre.

Távolságtartás, bezárkózás, stb.

Pl egy megcsalást nem hiszem, hogy el lehet simítani, meg lehet beszélni. Pl egy "takarodj az anyadhoz" mondatot már meg lehet beszélni, vagy egy "dögölj meg bzdmeg-et". Esetleg a "te hülye rbanc", vagy a "köcsög gci", mondatokat még egyfajta tűréshatáron belül vannak. Amikor ideges az ember, és veszekszik a párjával feljönnek ezek a szitkozódások, persze úgy, hogy nem mindennap, hanem pl egy nagyobb veszekedésnél.

Viszont ha egy harmadik miatt van vita, flört, megcsalás, incselkedés stb....ott már nagyobb a baj szerintem. Az már nem kettejük között zajlik, hanem már ott egy harmadik fél is, az már egy más szint.

#8:

Nem vonom kétségbe hogy így van ahogy írtad, de én meg azt látom, hogy az esetek nagyobb százalékában azért van megbocsátva a megcsalás, mert mindkét fél átgondolja hogy egyedül semmire sem menne az életben, nincs hová menni lakni, egyedül nem tudnának albérletet fizetni, gyerekeket ellátni (ha vannak), hitelek vannak stb.

Átgondolják a lehetőségeiket egy esetleges szakítás/válás esetén, és szépen nagy kegyesen "megbocsátanak", mert nincs más választásuk. Anyagilag sokan beleroppannának ha egyedül kellene boldogulniuk.

Erre szokott jó szöveg lenni hogy átbeszélték és megbocsátottak. Kénytelenek voltak, mert nincs más választásuk.

Persze tisztelet a kivételnek, van az is amit te írtál, csak az a kevesebb.