Jogosan van elegem, hogy apasim fejőstehén?

Az éremnek azért két oldala van.

Én kíváncsi lennék a másik fél történetére is, mert ez egyelőre nekem nagyon kiszínezettnek tűnik. A másiknak a családjában mindenki egy semmirekellő, életképtelen, naplopó hulladék, nálatok meg minden és mindenki tökéletes. Nekem ez kicsit furcsa. Persze, lehet, hogy tényleg minden úgy van,a hogy mondtál, de én azért tényleg kíváncsi lennék a másik fél álláspontjára is.

A másik dolog, ami nekem szemet szúrt: te gyakorlatilag durván beavatkozol az ő életébe, és érzéseibe. Az, hogy bármire költhet, csak a szüleinek nem adhat belőle, ez mondjuk elég bicskanyitogató hozzáállás.

Nem tudom, hogy milyen a viszonya a szüleivel, de nyilván nem lehet olyan rossz, ha támogatja őket. Az az opció kizárva, hogy zsarolják, hogy ha nem ad pénzt, akkor kiteszik otthonról, mert a te elmomndásod alapján gyakorlatilag úgyis már csak "papíron" van otthon.

De mondjuk gondolj bele, hogy lehet, hogy ő történetesen szereti a szüleit. Igen, képzeld, akkor is, ha lehet, hogy ők nem szedték meg úgy magukat, mint ti. Az, hogy két ember hogyan egyezik meg a költségeket, és feladatokat illetően, az kettejük dolga. Bár én sem preferálom az eltartósdit, de ha "párod" szülei úgy osztották be maguk között, hogy egyik fél dolgozik, másik meg viszi a háztartást, ha nekik ez jó, az ő dolguk. És ez működött is. Az, hogy történt egy tragikus esemény, ami felborította az addig megszokott rendet, arról nem tehetnek. Az pedig, amilyen lenézően beszélsz te az otthon ápolásról, ne is haragudj, de már gusztustalan. Majd ha netán neked is meg kell tapasztalnod, érezni fogod, hogy az mennyire megterhelő, sokszor testileg is, de lelkileg főleg.

"a kedves tetsvére egy semmirekellő, nem dolgozik, munkanélkülin van"

Ez megint kicsit sántít. Ha munkanélkülin van, akkor nem lehet olyan semmirekellő, mert annak előfeltétele, hogy előtte adott időt ledolgozzon. És onnantól sem a végtelenségig jár a munkanélküli segély, hanem fél évig. Tehát te gyakorlatilag pár hónapon háborogsz, ez alapján ítélkezel mások felett.

"Ezelőtt is 1,5 évig a 25 éves bátjya nem dolgozott, munkanélküli volt."

Igen, és? Előtte dolgozott. Azóta dolgozik. Tudod, nem a szocban élünk, ahol alád tették a munkát. Ez kicsit más világ. Te tipikusan az a személy vagy, aki még a kákán is csomót keres. Aki keresi, hogy hol tudna a másikba belekötni.

Ettől függetlenül nyilván egy kapcsolat szabályait a két fél határozza meg. Az sem normális dolog, hogy ott él nálad, kvázi ingyen. (Legalábbis ez jött le az írásodból.) Ezeket meg kell beszélni, de azért bizonyos határokat illik betartani.

Szerintem ez nem a te dolgod. Nyilván jogos, hogy ki vagy akadva azon, hogy a párod családja léhűtő, meg kihasználják, de ezen te ha belebolondulsz se fogsz tudni változtatni. Nem biztos, hogy részletesen tudod, milyen kapcsolata van a szüleivel, milyen traumái vannak, amiket próbál kompenzálni, van-e benne a szülei felé erős kötelességtudat vagy azt reméli ettől majd jobbak lesznek, ez az ő dolga. Te hiába veszekszel vele, azzal eredményt nem fogsz elérni. Elmondhatod neki egyszer normálisan, hogy figyelj drágám, én így meg így látom a helyzetet, és innentől kezdve majd eldönti, mit fog csinálni, felnőtt ember, nem a te felelősséged kihúzni egy rossz családi dinamikából, te max csak támogatni tudod benne.

Innentől kezdve ha nincs változás és tovább bosszant a dolog, a teljesen jogos és érthető viselkedés a részedről a szakítás lenne, mert amíg ő nem változtat a családi dinamikán, ez ugyanúgy probléma is lesz mindig is, és szeretheti két ember egymást, azért nem mindegy az sem mekkora adag sz-r jön a nyakunba azzal, hogy befogadjuk az életünkbe.