Miért mondják, hogy az szerencse, hogyha elsőre megtalálod azt, akivel összeházasodsz?

Nekem se lett volna szerencse. Az első kapcsolatomban már 1-2 év után mindketten kifele kacsingattunk, érdekelt, hogy milyen mással. El nem tudom képzelni, hogy élnék le egy életet egy partnerrel. Nekem unalmas lenne.

Mellesleg nem csaltuk meg egymást, csak már mások is felkeltették az érdeklődésünket. 2-es voltam.

Nem baj az, ha nem megalkuvas, sodrodas, fuggoseg, vagy lustasag eredmenye. Igazabol mindegy is, ez masok elete, ugy elik, ahogy akarjak.

Vannak emberek, akik a kiszámítható életet szeretik, nekik szerencse. Más meg felkötné magát egy kiszámítható élet gondolatától, annak nem szerencse :D

Nekem tetszett volna. Utálok ismerkedni, utálom a kapcsolatok elejét, mikor a másik egy idegen, de erőltetni kell a bizalmat. Kiélős sem voltam soha.

Szerintem ha elsőre megtalálod azt a személyt, akivel minden tökéletes és családot tudsz alapítani az szerencse, mivel 10-ből jó ha egy embernek sikerül.

Nem mindenkinek azt jelenti a “kiélni magát” hogy sok emberrel akar kefélni.

Én az első nőt vettem feleségül idestova 15 éve. Herótom volt az ismerkedési bizonytalan fázistól, szeretem a megszokottságot. Nekem az az unalmas, ha az életem egy jelentős része a nők utáni rohangálásból állna. Szerencsére a párom is így gondolja, 15 év után se kacsintgatunk ki a kapcsolatból.

Általában a második nagy Ővel jobban működik majd.