Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok! Adott egy 4 éves kapcsolat. Együtt élünk egy ideje, de körülbelül tavaly november óta megromlott a kapcsolatunk. Ez akkor kezdődött amikor kiderültek róla olyan dolgok amiket ha tudok lehet nem jöttem volna vele össze. Túlléptem rajta, legalábbis próbáltam. Azóta a szexuális életünk sem az igazi, és ez van, hogy az ő hibája, de van, hogy az enyém. Volt, hogy ő 2 hónapon keresztül nem is próbálkozott, de volt olyan, hogy én nem kívántam őt. Nem a magam védelmében, de amikor csúnyán beszél velem és fél óra múlva meg próbálkozik akkor nem igazán van kedvem. Sokszor italozik is, úgy végképp nem kívánom. Bevallom volt időszak amikor egy sárkány voltam emiatt, de mostanra eljutottam odáig, hogy nem érdekel, már sárkány sem tudok lenni. Azt érzem, hogy nem jó helyen vagyok, viszont ha bele gondolok, hogy elhagyjam félek, hogy megfogom bánni a későbbiekben. Az anyagi helyzetünk stabil, de mégsem akar költeni semmire. A kezem azért nem kéri meg például, mert egy gyűrű drága... igen, mutattam neki milyennek örülnék, két-háromszázezer forint. Valóban nem olcsó, de megengedhetné magának. Sőt, ha egy 20 ezer forintosat venne, annak is tudnék örülni. Bármit mondok, hogy mi kellene a háztartásba, az otthonunkba szerinte semmi nem kell, mert pénzbe kerül. Lehet néha túlzásba esek, vagy sokmindent mondok, hogy ez is jó lenne, az is. Elismerem,de nem veszünk meg semmit. És nem póthajat vagy szájfeltötést szeretnék, hanem háztartási cuccokat. Mindegy, megszoktam venni én, de nem érzem fairnek, hogy csak én költök ezekre.

A szexuális életünkre visszatérve az az igazság, hogy nem vagyok én sem egy szent. Megcsaltam nem rég. Nagyon hiányzott, hogy valaki igazi nőként kezeljen, kb azt sem tudtam eddig, hogy még tetszhetek férfiaknak. És tudom, hogy itt még soha senki nem csalt meg senkit a gyakori kérdéseken, de a való életben nem én vagyok az első és nem is az utolsó. Szégyellem magam emaitt, mert tudom, hogy alapvetően nem kellett volna, hogy idáig eljussunk.

Nem is tudom, hogy tanácsot kérjek-e, hogy ti mit tennétek, de ha valakinek van hasonló története ossza meg velem. Egyszerűen jól esett kiírni ezeket magamból mert nem mondhatom el senkinek, így hát elmondom "mindenkinek", vállalva mindent, amit itt "kapni fogok".