Mit tennétek a helyemben? Hogyan hoznátok rendbe ezt a problémát?

Leulteted es elmondod h vagy valtoztata a szexualis szokasain vagy kivagod.

Nemet mondasz az analra minden alkalommal h neked faj es nem vagy hajlando igy szexelni. Masik h ha nem figyel rad akkor szex kozben felallsz es otthagyod.

Amugy neked mi a francert jo ha minden szex alatt kb megeroszakoltatod magad???

Nem hagynám, hogy olyat csináljon ami fáj, kellemetlen. Hogyha erre van igénye, akkor van egy rossz hírem: nem szeret, csak saját kielégülése fontos.

Ha a szex csak neki jó, addig nincs szex és nem is párkapcsolat, hanem erőszak!

"Minden másban odaadö"

De nem olyan kell, aki "minden másban" rendben van, de azért ha intimitásra kerül, vacillálás nélkül képes fájdalmat okozni. Ezt nem fogják fel soha, hogy egy kapcsolatban alapvető lenne, hogy a két fél MINDIG tekintettel legyen egymásra. Ahol már a "mindig" nincs meg, az már rég rossz.

Szerinted ép ember, aki tényleg szeret, képes lenne olyat tenni, amibel fájdalmat okoz?

Egyébként meg veled sincs minden rendben, ha 6 év alatt erre nem jöttél rá.

Simán lehet, hogy az előttem lévőknek mind-mind igaza van, és a pasid egy önző seggfej, akit dobni kell. De valahogy azt gondolom, hogy akkor nem lenne "mindenben a tökéletes számodra".

Van egy nagyon-nagyon gyakori párkapcsolati jelenség: a nő elmondja a baját a pasinak, de ez nem éri el a csávó ingerküszöbét. Aztán, amikor a csaj bejelenti, hogy lelép, mert elege van a fickó tátott szájjal áll, és nem érti, miért nem szólt a csaj, hogy ez akkora baj. Akkor már késő.

Mielőtt kihajítanád, behoznék két másik nézőpontot:

1: sokan nem szeretnek szembenézni a saját kellemetlen hiányosságaikkal, de ezen belül is speciális eset egy fiatal férfi számára a szexuális teljesítménye. El tudom képzelni, hogy reflexből tagadásba menekül, és elvicceli.

2: ha én hat éve együtt vagyok veled, akkor azt fogom gondolni, hogy mindent jól csinálok. Ebből a meggyőződésemből nem fog egy-egy óvatos feedback kibillenteni. Azt fogom gondolni, hogy mindent úgy csináltam ahogy eddig, és eddig tök jó volt, akkor biztos ez valami eseti anomália.

Szóval amit én tennék a helyedben: nem célozgatnék, hanem kerek-perec leülnék vele egy egyenes és hosszú beszélgetésre, és elmondanám neki, hogy már régen el kellett volna mondanom neki, de az a helyzet, hogy nem igazán jó nekem a szex. Nem szeretem az anált, nem szeretném többet csinálni, illetve nekem hosszabb menetekre lenne szükségem, és ne viccelje el azzal, hogy nekem is ugyanaddig tart. Nekem több kell, ezt legyen szíves elfogadni. Majd megkérdezném, mit gondol.

Ha kitér, elvicceli, akkor szép türelmesen meghallgatom, és mint a beragadt bakelitlemez, visszaterelem a témát, és elmondom neki még egyszer, és megint megkérdezem, hajlandó-e ebben változtatni. És ezt ismételgetem, míg nem tudunk komolyan beszélni.

Ettől még simán lehet, hogy ugyanaz lesz a vége, és szakítotok, de én megpróbálnám a helyedben.

5 perc alatt nem is lehet annyira hangulatba kerülni hogy jó legyen nekünk az anál... Úristen.

Ha minden más rendben van, akkor a kommunikáció is, azaz elég felhoznod neki ezt és őszintén átbeszélni. Értem hogy nehéz, 6 év baromi sok. (Van egy barátnőm meg egy jó barátom akik ennyi idősek és ennyi ideje vannak együtt kb, sokat tudok róluk)

Egyébként kérheted, hogy valamikor csak te 'kapj' vagy miután ő végez, hogy jó akkor most fejezze be amit elkezdett, elégítsen ki.

Ha fáj azonnal szólj rá, ha nem szeretnéd, szex közben is meggondolhatod magad. Ha folytatja, erőszakos, akkor sajnálom, de ne folytasd vele a kapcsolatot, mert ez ugyanolyan erőszak.

Esetleg egy szexterapeuta is segíthet, de feltételezem nem hajlandó ilyesmire. Ha nem tud ilyenről nyíltan és őszintén kommunikálni, tenni az ügyért, felismerni, hogy neked nem jó, változás szükséges, akkor veszett ügy.

Nekem odaadó párom van (szexben is) és bármiről tudunk beszélni. Ha szeretnéd írhatsz, úgy látom gyakran nem tudják az emberek mi elfogadható és mi nem.

22N (párom 22F)