Hogyan tudnám a férjemet visszaszoktatni, hogy kivegye az itthoni tennivalókból a részét?

A fő probléma az, hogy nem állsz ki magadért.

Valami zajos, harcos matróna kb fél perc alatt úgy kiosztaná, hogy leülni nem merne 1 perce, ha otthon van.

Másik fele, hogy lelépne elég hamar...

Marad a klasszikus "módszer", lassan befásulsz, kedvetlen leszel, és lassan elkezd talán rájönni magától, valami nem ok.

Írj listát a napi/heti/havi teendőkről. Aztán szépen leültök és beosztjátok. Mindenki csinálja a saját részét. Ha valamit nem csinál meg, nem csinálod meg helyette.

Ha meg visszamész dolgozni, akkor vegyetek igénybe egy takarítónőt. Heti egy alkalom is már sokat fog segíteni. Pár ezer forint, nem olyan borzasztó nagy költség, de nagyon nagy könnyebbség.

mintha megértené, megígéri, hogy változtatni fog, majd marad minden úgy, ahogy volt. Mindig csak a feladatok gyűlnek, hogy NEKEM még mi mindent meg kellene csinálnom...

Egy hétre elutazol a francba, és kikapcsolódsz! Ha máshogy nem érti meg...Tudom, szabadság, meg pénz, tajtékozni fog, meg minden, de a fene egye meg, nem vagy a család cselédje, ne rajtad spórolja meg se a pénzt, se az időt, mert egy hétre simán kórházba is kerülhetsz, és akkor is ad hoc meg kell , hogy tudja oldani! Tényleg menj el, és tapasztalja meg, hogy mi az, hogy a 3 neveletlen kölökkel (bocs, SNI....) szalad a ház, és te már nem bírod, hátha akkor átértékeli, hogy ő sem csak egy vendég otthon, hanem oroszlánrésze van abban, hogy ilyen káosz az életetek, és neki is részt kell vennie a felszámolásában!

Nem vagy elég határozott. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy "figyu, májustól visszamegyek dolgozni heti két napra, addig te leszel a gyerekekkel, néha a mama". Persze voltak kétségei, utána számoltunk bírja-e ezt szabadsággal, anyagilag egyértelmű a helyzet és ennyi. Amióta több itthoni felelősség hárul rá, jobban átérzi miről beszéltem korábban, amikor azt mondtam, hogy nem is tudja milyen kiváltságos, amiért legalább sz*rni elmehet egyedül. Voltak még azért próbálkozásai (nem tud megcsinálni valamit, mert a gyerekek...), de ezt is hamar derékba törtem. Én vagyok a hibás, amiért igyekeztem mindent megcsinálni itthon a gyerekek mellett, amíg ő dolgozott. Nagyon hamar elkényelmesedett, pedig korábban egyértelmű volt, hogy minden feladaton osztozunk.

Szóval amióta dolgozom nincs ilyen problémánk, csinálja ő is azt, amit éppen tud.

Ebből kiindulva én lazán elmennék dolgozni a helyedben, a többi meg majd alakul. Vagy mire vársz? Meddig akarod még a sor végére pakolni a saját vágyaidat és igényeidet?