Végre összejött a baba akit a férjem annyira akart, de mégsem érzem, hogy örülne?

Hosszú lesz kicsit.7 éve vagyunk együtt, 5 éve házasok vagyunk. Sosem akartam gyereket, aztán 4 éve elkezdte rágni a fülem, hogy hát azért egy gyerek mégis kellene. Belevágtunk, csak nem jött össze. Úgyhogy jöttek az inszeminàciók, aztán a lombikok. Tavaly nyáron sikerült egy beültetés, ekkor ébredt fel bennem is az anyai ösztön. De hamarosan el is vetéltem, amibe nagyon meg is zuhantam, ahogy a férjem is. De nem álltunk meg, mentek tovább a beültetések és májusban ismét sikerült a beültetés. Most 18 hetes terhes vagyok és bár rettegtem a rosszullétektől, eddig lekopogom pár kis kelmetlenséget leszámítva, minden oké. Genetikai vizsgálatok is okék és én nagyon lelkesen készültem arra, hogy a babának mindene meglegyen, persze nem vásároltam össze mindent már csak babonàból sem. Viszont a férjemen egyáltalán nem érzem sem a lelkesedést, sem azt, hogy "apává alakulna". Pedig ha rajtam múlt volna, talán sosem lett volna közös gyerek. Csak közben mint írtam, én is elkezdtem vágyni rá. A férjem reggeltől estig dolgozik, én sajnos veszélyeztetett terhesként itthon vagyok. Ő ha a baba holmikrol van szó mindent rám hagy, vegyem meg ami kell, én jobban tudom úgyis, ő majd kifizeti, de kb ennyi ami érdeklődést mutat a gyerek felé. Sosem volt a közelében kicsi gyerek, szóval értem egy részből,hogy talán nem is tud most ezzel a helyzettel mit kezdeni, mert nyilván az én testem változik, én vagyok terhes, ő éli a megszokott életét, mint annak előtte. De nem esik jól és ez nem a "terhes hiszti" ,mert a természetem semmit nem változott mióta várandós vagyok, ezt a férjem is megjegyezte, hogy nem lettem házisàrkàny pedig mindenki ezt mondta neki hogy készüljön fel, szóval nem esik jól, hogy semmi intimitás nincs köztünk, mármint a szextől el vagyunk tiltva, mert ugye veszélyeztetett vagyok,de annyit sem tesz meg csak ha én kérem, hogy tegye rá a kezét a hasamra. És szégyen vagy nem, de már én sem vagyok ezek miatt olyan lelkes gyerek ügyben. Nem, egyébként nem csal meg, vállalkozásuk van az anyjával és a testvérével, így egész nap össze vannak zárva és kb 200m-re van a házunktól az üzletük, szóval ha nem akarom is látom, hogy nem megy egész nap sehova, csak dolgozik. Mondhatja azt bárki,hogy az unatkozó háziasszony szerepét vettem fel, akit zavar,hogy nem körülötte forog a világ, de higgyétek el, én örülök a legjobban annak, mikor itthon egyedül tehetek vehetek és sosem nyaggatom a férjem semmivel ,mert tudom,hogy fáradt. Abban bízom, ha ez a kislány megszületik, talán ő is realizálja, hogy itt a lánya és hogy neki is részt kell vállalni a gyereknevelésben. Egyébként a kapcsolatunk jó, talán sosem volt mellettem ennyire higgadt és jó problémamegoldó ember ,akire bármiben számíthattam. Csak ezt a viselkedést nem értem mióta várandós vagyok,mert azért nekem is jól esne egy kis törődés,hisz a közös babánkat várom és küzdöttem érte éveket. Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett,de jó volt kiírni magamból ezt az egészet. Köszönöm,ha irtok bármi hasznosat,de kérlek titeket se engem ,se a férjem ne szidjátok, hisz nem ismertek.