Van itt olyan aki szakítás után megkönnyebbült és miért?

00:00 kor, szép :D

Elején szar volt, később örültem amiért dobott.

Jót tesz nekem a sok szabadidő, meg nem vagyok máshoz kötve, nemkell alkalmazkodnom.

Jó érzés :)

mikor ki dobott nagyon rossz volt.

mostanában sikerült fel dolgozni és már úgy vagyok vele hogy jó hogy ki dobott mert úgy sem volt közös jövőnk.

Volt rá példa sajnos.

Az egyik egy 3 éves kapcsolat volt, amit igazából fél év után be kellett volna fejezni. Sőt, lehet, hogy el se kellett volna kezdeni. De azért az első fél évben voltak szép dolgok. Aztán meg minden csak a pénzről, meg a veszekedésről szólt. Az utolsó évben egyetlenegyszer sem találkoztunk. Eleve távkapcsolat volt (bár azért ha rajtam múlik, minden hétvégét együtt tudtuk volna tölteni), de ő a legnevetségesebb indokokat is képes volt felhozni, hogy miért nem tud találkozni. (A kedvencem az volt, hogy "délelőtt boltba megyek". Mármint egy sima vegyesboltba, 5 percnyire a lakásától kenyeret, tejet, meg párizsit venni. És ettől ő fáradt lesz, és úgy már nem lenne értelme találkozni.) De azt, hogy mikor és mennyi pénzt kapok, jobban tudta, mint én. Még adtam egy utolsó esélyt, a legutolsó találkozásunktól számítva pont egy évre, ha akkor hajlandó találkozni, akkor teszek egy próbát megbeszélni vele, hogy akkor mi, és hogyan legyen, és esetleg hogy tudnánk ebből újra egy normális kapcsolatot csinálni. De természetesen azt is lemondta. Na, én ekkor mondtam ki, hogy vége. Kb. 2-3 napig felemás érzéseim voltak, egyrészt megkönnyebbültem, hogy legalább nincs több veszekedés, meg nem kell napi szinten idegeskednem miatta (meg amiatt, hogy vajon mikor miért mondja le a találkozót), másrészt viszont rossz érzés volt, és hiányzott. De pár napra rá már éreztem, hogy jól döntöttem, sőt, már rég meg kellett volna hoznom ezt a döntést. Aztán utána nagyon jó barátok lettünk, de újra a kapcsolatba nem akartam belevágni. Végül aztán a barátság is pár évre rá megszakadt.

A másik eset ezzel ellentétben egy extrém rövid "kapcsolat" volt. Kimondtuk, hogy együtt vagyunk, másnap lefeküdt mással. Illetve... nem, nem másnap. Még aznap este, egy random buliban, egy random idegennel. Aztán szakított, utána meg egy hét múlva megint összejöttünk. Aztán 1-2 nap múlva szakított, majd egy hét múlva megint összejöttünk. A negyedik etap végén aztán végleg szakított, és... valahogy hatalmas megkönnyebbülés volt. Kicsit szomorú voltam azért, mert vége, de elképesztő módon megkönnyebbültem, hogy nem kell mostantól amiatt aggódni napi szinten, hogy vajon mikor szakít újra, vagy mikor csinál valami egyéb váratlan baromságot.

én 12 év után éreztem igy, most lett vége, de közel 2-3 éve zajlik a folyamat lelkileg, hogy ennek most már vége, és amikor megmontam, hogy vége, rá 4 napra a szinét sem láttam, nem hiányzik, töröltem mindenhonnét, pezsgő bontás juhééééééééééééééééé

akkor szokott fájni még, ha nincs lezárva, ez a folyamat kinek meddig tart és mennyi idős attól is függ..

gratulálok üdv a csapatban :-)