Lányok ti mit tennétek a helyemben?

Én igen. Nem hagytam el, férjhez mentem, boldogtalan voltam. Megismertem a társas magányt.

Végül fűvel-fával megcsaltam.

Kiélős szünet 1-2 évre.

Bár ehhez egyrészt elég komoly érettség kell, másrészt az hogy tényleg olyan módon passzoljatok, hogy bevállalja ezt érted.

Én el tudok képzelni olyan lányt, akiért bevállalnám, de az tényleg ez az "életedben egyszer találkozol ilyen emberrel" kategória kellene hogy legyen.

Viszont a személyes véleményem az, hogy ha már most unalmasnak érzed, akkor valójában ő nem az "igazi"

Szerintem jobb lenne szakítanod vele, magad miatt, mert mint ahogy az első válaszoló írja ha ilyen érzéseid vannak és ennek ellenére benne maradsz akkor elképesztően boldogtalan életed lesz.

Valljuk be a probléma az hogy még soha semmit sem éltél, és túl korán köteleződtél el, 25 éves kor előtt szerintem manapság nem érdemes, mert addig nagyon változol, és tényleg szükséged van tapasztalatokra és kalandokra, a te korodban ennek van az ideje, ha kihagyod életed végéig bánni fogod. És ne aggódj még lesz egy párod is később aki mellett tényleg úgy fogod érezni hogy minden tökéletes mindent imádsz vele, és nem vágyakozol kalandok izgalmas élet után, csak vele akarsz megállapodni, na akkor állsz majd készen kapcsolatra, nem most

Ami hiányzik, azt tudnád pótolni szakítas nélkül? Én tudok bulizni, barátkozni, barátsagot fenntartani (bármilyen neműekkel). A párommal együtt és külön is vannak hobbijaim.

Szintén 22L, szintén együtt élünk.

Ha nem tudod megvalósítani, vagy a kapcsolat unalmas (nem csak simán az életed), akkor miután megbeszéltétek, szakítsatok.

Nem ő gátol, hanem az önismerethiányod, ami által nem tudod, hogy hogyan éld meg azokat, amikre belül vágysz, miközben szerelmi kapcsolatban vagytok.

Az elkötelezéstől való félelemre annyira "gyógymód" van a neten. Egy millió film, könyv, bármi, ami szépen bemutatja, hogy ezek mennyire semmik valójában, ahhoz képest, amit potenciálisan készülsz eldobni.

Én megjártam ezt az utat, és tudom, nem lehet szavakkal átadni, ha ezer évig beszélnénk sem, de bízz bennem, amikor mondom, hogy nem bánnál jobban talán semmit az életben, mint azt, ha emiatt szakítanál. Nem azért, mert később rájönnél, hogy mindazt amire vágytál, kapcsolatban is meg lehetett volna élni, az csak egy extra réteg kín lenne, hanem azért, mert potenciális életed szerelmét vesztenéd el, a mondhatni semmi miatt. Miért semmi, ha ez egy nagyon fontos és nagy vágy benned, azért, mert bármi is az, és bármekkora, nincs ahhoz fogható, mint a szerelem, a szerelem megélése, a szerelmünkkel a család létrehozása és megélése. Főleg ilyen fiatalon, ahol te vagy. Te vagy az, akire a tömegek mondják, hogy milyen piszok szerencsés, hogy 19 évesen már megtalálta az igazit. A te életed jelenleg az, amire sok milliárd ember vágyott kamasz korában, és nem lett belőle semmi, vagy lett, mire 30-35 éves lett. Te 19 éves korodóta éled azt, amire mások a vágy álmaikban is csak 23-25 éves korukban találnak rá, a való életben pedig lehet sose.

Persze tudom, ezek csak szavak, megélést nem tudom átadni, de erősen óva intelek ettől a döntéstől, mert még ha nem is teljesen, de halálodig bánnád.

Hiába beszélgettek, ha nem tesztek semmit, semmi sem lesz belőle. Neked van ez a problémád, de nyomd előre, hogy legyen belőle valami, és kérd őt, hogy segítsen.

Ha unalmas az életed, tegyél ellene. Célozz meg olyan dolgokat, amire azt mondod tudatosan, hogy na ez nem lenne unalmas. Pl csinálni 1 nagy valamit, vagy felvenni egy hobbit, és akármi. Te érzed és neked kell tudnod, mi a baj.

Egy dolog viszont biztos, a kapcsolatotoknak ehhez semmi köze. Sőt, tudat alatt el is szóltad magad, azt mondván, hogy "így alakult". Igen is és nem is. Nem így alakult, hanem te és ti alakítottátok így. Ha tudatosabban éltél volna, hamarabb felfedezed a problémát. Nem ő és nem a kapcsolat gátol, csak az, hogy nem tudod, hogyan kéne tenned. Had hozzak egy másik példát tőled, azt mondtad, a barátok elcsordogáltak. Már előttem is írták, és beállok a sorba, nekem nem csak megmaradtak a barátok, de jobbak lettek a kapcsolatok, sőt újabb ismeretségek, barátságok születtek, mert az élet nem, hogy nem állt meg a kapcsolattal, hanem még csak jobban be is indult, mert a szerelmi boldogság, és a tény, hogy van egy társ, egy másik elme, akivel együtt ötletelhetek, tervezhetek, segített. Nem csak ismeretségek kialakulásának lehetőségének növelésében, de magában az ismerkedésben is. Lehet úgy tűnhet, hogy a kapcsolat miatt van ez, de ne azt okold, amit akaratlanul beraktál a fejedben oda, ahova a kalandot képzelnéd. Sőt, ha még úgy is lenne, akkor sem az a megoldás, hogy kiszedünk egy részt, be egy másikat. Ez nem 2 darab 8 órás munkahely, hogy vagy ez és csak így vagy az és csak úgy. Bármit beiktathatsz bármikor.

Valóban a kalandosság nagyon fontos, hisz mi az élet is maga, ha nem egy nagy kaland, de a meghittség, bensőségesség, intim szerelem a megélések királya kb. Nincs annál nagyobb "kaland" egy nap, mint mikor a szerelmeddel órákon át beszélgettek romantikusan, vagy ugyanezzel az emberrel a közös gyermeketeknek csináltok egy jó napot.

Nem mintha ez a kettő kizárná egymást, de összehasonlíthatatlan. Megszoktad, hogy ott van, talán ő is téged, és nem igazán éltetitek a kapcsolatot, a szerelmet, nem tudom. Sokan mondják, hogy minden nap meg kell ismerni egymást újra és újra. Minden nap szerelembe kell esni. Az érzelmeket gyakorolni kell. Az agy is elgyengül, ha nem gondolkozol, az izom is elsorvad ha nem edzel, az érzelmek is elillannak, ha nem gyakorlod őket, aztán meg sokan kapkodnak, hogy jaj úristen mit veszítettem, tönkre tettem az életem. És nem ritkán halálig így gondolják.

Amit írnak páran, akiknek annyi pszichológiai tudása és önismereti tudása van, mint a bal lábamon lévő zokninak, a boldogtalanság a maradék életben azért szokott lenni, mert ez az öntudatlan élet megy tovább, nem azért, mert benne maradnak a kapcsolatban. Szakítással is elérhető ez, csak néha megesik, hogy azok folyamatos változást hoznak, ami miatt nem poshadnak be megint.., viszont nem is lesznek boldogok, mintha nem lenne poshadás az egykori szerelmükkel.

Láthatod is, hogy nem igazi spílerek, mert hiába látszik a szövegedből, hogy nem vagy az önismeret mestere, valamint, hogy nem a pároddal van baj, nem a vele való beszélgetéssel, még is úgy írnak, mintha ő lenne az unalmas, vele lenne unalmas, avagy ő lenne az unalmad oka, forrása, valamint, mintha ő lenne az egyedüli hibás azért, mert beszélgetés után nem változik semmi, ami természetesen 50-50%, de ha szigorúan néznénk, akkor sokkal inkább a te "hibád", mert benned van ez a vágy, és te vagy az, aki nem tesz érte. A párod is segíthetne persze, de ha ő is ugyanolyan, mint te, akkor ő se tudja, mit kéne, és ő sem figyel a dolgokra, csak a különbség, hogy benne nincs ez a nagy érzés. Szóval amíg te semmit sem csinálsz, de őrlöd magad, addig ő semmit sem csinál, és nem őrli magát. Ettől még se nem ő lesz a kiváltó ok, se nem a visszatartó erő, és hibás meg főleg nem. Egyszerűen csak ugyanolyan, mint te.

8#-as azt írja az igazival nem érzed ezt. Hát én az igazival is ezt éreztem. Sőt éveken át ezt éreztem. Mély depresszióm is volt. Nekem is voltak nagyon hasonló gondolataim. Hosszú történet röviden, hogy rájöttem, hogy ehhez neki semmi köze, és ha magával istennel lennék kapcsolatban is ezt érezném, mert ennek semmi köze a párkapcsolatomhoz, csak meg kellett találjam azt, ami érdekel, és ami az életben elérhető. Nem a kapcsolat a baj, hanem a munkahely. A munkahely az, ami beszól, aminél ott kell lenni, amiért másnapra készen kell állni. Egy jó kapcsolat inkább csak segít, még akkor is ha kis öntudatlankák vagytok, mint amilyen én is voltam.

Más olyanról is tudok, aki ezt érezte olyannal, akivel már 30+ éve boldog házasok, unokákkal.

Nekem több, mint egy évbe került rájönni, hogy a megoldás nem egy szakítás, hanem az, hogy elmegyek karatézni, könyveket olvasunk közösen, olyan videókat nézünk, amik érdekes témákról szólnak( neki inkább tudományok, nekem inkább pszichológia), majd megvitatjuk, és ezer más dolog, ahogy előttem is írták, saját és közös programok. Depresszióra és unalomra is mindig sportot mondanak az amatőrök, így kezdtem újra a karatét, a párom pedig támogatott, hogy hátha jobban leszek, aztán idő után ő is feltalálta magát addig, mert ő nem szereti a harcművészetet. Ez jó, mert én meg azt nem, amit ő csinál olyankor, vagy amit nem lehet ketten csinálni, de élvezi. Ismerek olyanokat is, akiknél az egyik elkezdett hobbikat találni magának a párja meg elkezdte újra élni a kamasz korát számítógépes játékokkal. Neki kb ez lett a hobbi. Mindenki nyer, mert boldog kapcsolatban van, amiben nem hanyagolja el a párját, de nem kellett végleg leraknia a játékot, amit ugye elég nagy parasztság akkor csinálni, amikor a másik ott van, miközben a másik mindig ott van, mert együtt éltek.

Mindegy, mit találsz és hogyan. Ha kis öntudatlanként is ilyeneket mondasz, hogy a lelki társad, meg hát kamasz korotok óta együtt vagytok, akkor hatalmas esélyetek van arra, hogy itt nagyon nagy boldogságok lesznek, amint elkezdtek aktívabban figyelni a saját és egymás igényeire. Kezd el, és alakítsd, alakítsátok közösen az életet, hogy harmóniában maradva alakuljon oda, ahol átjárja a kaland minden lépésedet, ha te valóban erre vágysz. Ha tényleg olyan vagy, akkor meg lehet oldani. Nem kell ahhoz se szingliség, se gazdagság, csak erőbefektetés.

Amit első ír, hogy megismered a társas magányt, ahhoz nagyon nagyon sok lehetőséget kell kihagyni, hogy jobbá tedd a kapcsolat folyamát, ami magától, ha semmit sem teszel, csak lefelé ível.

Persze én nem tudom, most kihez írok, én csak magamról beszélek lényegében. Akkor is nagyon nagyon óva intelek attól, hogy akkor hozz döntést, amikor nem tettél még mentálisan 3 nagy lépést hátrafelé, hogy onnan vizsgáld meg önmagad, az életed, és hogy mit is teszel azért, hogy meglegyen amire vágysz, és hogy tisztán lásd, mi is az, amire vágysz.

Akárhogy is, remélem nagyon boldog leszel hosszútávon IS a választásoddal.

kevés a sex mi? és ami van az is unalmas már?

hát akármi is van én így biztosan nem a gyereket tervezném, meg a közös lakást.

22 évesen én a css ben mentünk a zombi szerveren a Helm szurdokba, nem hogy feleségül vegyek egy csajt, jó ha volt kivel dugni.

ezzel arra akarok utalni hogy nagyon gyorsan haladtok és te már most ki vagy égve.

27 éves korában a legjobb szülni egy nőnek kb de hát addig még egy Orbán kormány le megy még.

viszont az jó hogy már most a saját lakáson tudtok gondolkozni, mivel a f* ingatlan piac nem lesz olcsóbb.

pároddat nem feltétlenül kell ki dobni de szerintem menj el bulizni akár egyedül is, és ha haza érsz dugjatok egy jót. stb...