Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire proaktívan próbálja a párotok elérni, hogy jól érezzétek magatokat?
Alapvetően azt hiszem nem panaszkodhatnék, mert a kezdeti nehézségek után a férjem kezd mintaapává alakulni.
De úgy érzem, hogy ez túl későn túl kevés. Az előző párkapcsolatomat azért szakítottam meg, mert a párom “nem velem akart lenni”, hanem egy általa kitalált személlyel.
Most a férjemnél ugyanezt kezdem érezni - hat éve vagyunk együtt, most született meg a baba 4 hónapja -, azóta nem az én igényeimre reflektál, hanem valami - főképp a rokonai által közvetített - álomképre, ami nem én vagyok, nekem nem azok az igényeim, nem ezt szeretném, hiába próbálkozik.
Iszonyú magányosnak érzem magam, főképp attól, hogy a férjemnek, mint egy alkalmazottnak vagy távoli rokonnak, folyton mindent a szájába kell rágnom. Eddig ez nem volt gond, észrevette, ha háztartási munka volt és csinálta, most viszont teljesen bénának érzem és pont az ami miatt vonzó volt és őt választottam férjnek, mintha megszűnt volna.
Valószínűleg rosszul indultunk, mert sajnos pont a baba születése után kapta meg a phd bírálatokat és amíg itthon volt a gyerekágyas időszak alatt, addig mindkét nagymama folyton idejárt, hogy ő tudja írni, ettől valahogy nagyon rossz rutinra álltunk be, pl. elvileg 50 perc alatt van bent a munkahelyén, de valamiért 7-kor indul és fél 7-7-re ér haza.
Anyum nagyimat ápolja most, ezért csak anyósomra számíthatok, mint segítség, aki viszont munka után jön, 3-ra itt van és fél 7-7 - ig marad, mert neki ez így kényelmes, a végére meg ideszervez még legalább egy családtagot, aki hazaviszi. Ezért igaziból ebben sem vagyok biztos, hogy ez segítség-e vagy plusz feladat-e vagy örülök neki, de így nagyon soknak tűnik az egész gyereknevelés, és érzelmileg is kimerítő. Folyton hülyeségeken rágódok.
Nálatok is ilyen volt a baba születése utáni első időszak? Jobb lett később?
És mielőtt gyereket vállaltatok, átbeszéltétek, hogy azt hogyan képzelitek el és ki/mennyi részt fog vállalni benne? Tudom, előre sok mindenre nem lehet felkészülni, de azért vannak dolgok, amiket muszáj megbeszélni és csak volt valami elképzelésetek, hogy mi lesz majd. Gondolom, nem csak úgy jött a gyerek és most álltok tanácstalanul, hogy hogyan tovább!?
Ha a férjed akarta jobban a gyereket, miért van az, hogy mégis szinte menekül előletek? Hacsak nem azért akarta, hogy te a gyerekkel foglalkozz és ő nyugodtabban élhesse az életét ... tényleg nem tudom, hogy mire gondoljak az alapján, amit leírtál. Továbbra is azt gondolom, hogy még egymás igényeit sem igazán ismertétek és úgy vállaltatok gyereket.
"a kezdeti nehézségek után a férjem kezd mintaapává alakulni."
Hogy lehetne mintaapa, ha alig van otthon?
Miért fogadsz el segítséget a rokonaitól, ha nem örülsz nekik?
Te kicsi mellett nem tudsz tornázni? Csak kérdés.
Természetesen ha lehetetlen akkor szólj az anyósnak, vagy együtt a férjeddel, hogy később menjen hozzád amikor mennél sportolni. A rokonokat pedig építsétek le, vagy kerek-perec jelentsd ki, hogy nem átjáró ház a tiéd, se szórakozóhely. Hagyj "dúlják-fúlják" magukat, ráérnek. Lehet még anyós se megy át többet, de a férjed akkor is a gyermeked apja, kutya kötelessége besegíteni munka után, hétvégén, mert nem fogod győzni. Nyilván ha nem fűl hozzá a foga akkor inkább döntsd el, hogy megszoksz, vagy megszöksz.
#14 Végig volt gondolva, csak nem így.
Az volt a terv, hogy egy évet én vagyok itthon, felet a férjem, mert ő is akart babázni.
A férjem átment heti 4 napra dolgozni, én is így mennék vissza. Anyum jön heti egyszer, anyósom még egyszer, férjem unokatesója még egy nap (Ez valószínűleg nem volt letisztázva rendesen, mert én úgy gondoltam, hogy segítenek, meg aztán számíthatunk rájuk akkor is, ha visszamegyünk dolgozni. De igaziból csak anyum segít, a többieknél azt érzem, hogy ők átjönnek úgy játszani a gyerekkel, mintha egy játékbaba lenne, a poharukat nem rakják el mosogatóba, pedig többször kértem, szoktam is szólni, de mindig kint marad. Elmenni meg nem merek, mert folyton ültetni akarják ölben, ahelyett, hogyha megunták a cipelést, akkor leraknák a játszószőnyegre).
A PhD-t nem tudtuk, három évig tartott, mire a disszertáció beadástól eljutottunk a védésig. Elvileg fél év alatt le kellett volna futnia.
Anyum a baba miatt átment félállásba, csak aztán amikor a baba négy hetes volt, onnantól kb. ott is van a másik fél állásban nagyimnál, ez se volt belekalkulálva.
Az unokatesónál a férje munkát váltott és ezért bár ő otthon van, de nem ért rá jönni, csak néha beugrott, egy-egy órára, amikor neki épp jó volt.
Amire meg egyáltalán nem számítottam, hogy anyósom “be akar költözni hozzánk”. Mondtam neki, hogy jobb lenne, ha később jönne, de akkor nem tud mit csinálni a munkahelyén vagy korábban menne, de hogyan képzelem, hogy ő tömegközlekedni fog (20 perc tömegközlekedve 15 perc kocsival és amúgyis azzal menne haza), meg annak, aki jön is joga van látni a gyereket, és neki meg joga van találkozni a férjemmel, úgyhogy néha, ha a férjem későn ér haza, még este 8-kor is itt beszélget az egész családja. De, ha meg azt kérem, hogy maradjon tovább, az sem jó, mert nem tud a másnapra készülni. Ha nem hívom, akkor amiatt panaszkodik a férjemnek (meg másoknak, mert több embertől visszahallottuk, mikor egyik héten lemondtuk), hogy csak kihasználtuk és csak addig kellett jönnie, amíg szükség volt rá. (Amúgy igen, de azt hittük segíteni akar).
A férjem szerint viszont minden rendben van, persze az anyja kicsit fárasztó, meg igyekszik holnap korábban haza.
Amikor kb. mintaapa az a hétvége. Olyankor nagyon sokat van a babával, csak akkor meg mindig közösen megyünk mindenhova, kirándulni, állatkertbe vagy rokonokhoz, mert nagy a család és a férjem nem szeret otthon ülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!