Amennyiben több év után a másik fél nem igényli az intimitást, együtt maradni vagy válni/szakítani, netalán együtt maradni, ám szeretőt keresni, miként élted/éled meg lelkileg mindezt, mennyire emészt fel, lehet még így szeretni a másikat, érdemes?

Legfontosabb, hogy van e gyerek?

Házasok e?

Hány évesek, 70?

Nincs gyerek és még fiatalabbak? ---> Lépni kell mihamarabb , hogy legyen még több ideje és lehetősége az embernek mással megismerkedni.

Házasok?? Netán szeretik egymást, és képesek megbeszélni, képesek változásra? Vagy hiába minden, nem változik semmi, és szintén nem öregek még? ---> ha megpróbáltatok mindent úgy h mindkét fél akarta de nem lett változás akkor Válás.

Nyugdíjasok, idősebbek? Akkor már jobb együtt maradni ha nem állat a másik fél.

Fiatalabbak, nem házasok, nincs gyerek??? Tipli minél hamarabb!!!!!!!!

Ahogy írták, az életkor, a gyermek nagyban befolyásolja a döntést. De én még azt is megemlíteném, a közös vagyon, megélhetés is sokat nyom a mérlegen. Hiszen együtt könnyebb az önfenntartás, mint egyedül. A lakhatás is fontos kérdés! Amennyiben nincs külön ingatlan, a meglévő pedig közös, akkor egy válás mindkettő felet padlóra küldheti. Ha van, illetve vannak gyerekek, akkor válás esetén egyik fél, aki nem lesz kijelölt gyám, általában a férfi, sokkal rosszabbul jár. Az ingatlan (vagy többségi része) is ott marad, ráadásul gyermektattás is fizetnie kell. Ebből álljon talpra valaki, ha tud! Mintha társasjátékban a menet közepén, háromnegyedén visszaküldenének a startmezőre.

Jómagam, férfiként 29 évesen váltam el. Nem az én hibámból, hiszen nejem lépett félre. Ezt hazánkban nem veszi figyelembe a bíróság! Nagyon egyszerű vonal mentén haladnak a döntés tekintetében. A gyerek/gyerekek az anyáé, evvel övéké a lakhatási lehetőség, és mivel a csemetéket fel kell nevelni, az apa fizethet, amíg a gyerekek nappali tagozaton tanulnak. Hogy a férfi, miként oldja meg a lakhatását, miként teremti elő az anyagiakat, az a saját egyéni problémája.

Napi 12-18 óra munka, több helyen, minimális alvás, nálam ez volt az egyik megoldás a tovább lepésre. Majd továbbtanulás munka mellett. Kemény, nagyon kemény időszak volt!!! Meló nappal, meló délután, meló éjjel, meló hétköznap, hétvégén, ünnepnapokon. 3-5 óra alvás. Az informatikai továbbtanulással elért irodai munka megváltás volt, hiszen pihentetőnek számított az utána következő délutáni, éjszakai fizikai melóhoz képest. (gyárban árut pakolni, sertéstelepen sz.rt lapátolni, plakátot ragasztani a téli fagyban...)

Ennek ellenére voltam olyan marha szerelmes, hogy pár év után feladjam a megszerzett, kiérdemelt csajvadászó szingli életet és újra nősültem. Ismét két gyerek jött, hiszen családos típus vagyok. Első kettőre fizettem a tartásdíjat, másik kettő pedig próbáltam eltartani. Így semmivel nem volt kevesebb a munkám, nem volt fellélegzés, hogy most végre utolértem volna magam anyagilag. Mit kaptam cserébe az élettől? Pár év kellemes, érzelmes, szerelmes párkapcsolatot, két újabb szerethető csemetét, és persze heti néhányszor egy kis szexet. (habár az utóbbi szingliként is megvolt)

Majd annak ellenére, hogy a két nej teljesen ellentéte volt egymásnak, szinte ugyanoda jutottunk. Második nejem nem csalt meg, de a szexet megvonta, idővel a teljes intimitást is. Nem váltunk el, még nem. Együtt vagyunk a gyerekek, a lakáshatás, a megélhetés miatt. Vita nincs, lakótársi, baráti a viszony. A vitákon már rég túl vagyunk, már felesleges egymást piszkálni bámiért is. Ha szex kell, megoldjuk, ahol akarjuk, nem kötjük a másik orrára, illetve nem dörgöljük a másik orra alá. Igen, le lehet szokni a szexről, de még az intimitásról is! Az életkor előrehaladtával nem a szex lesz, ami összetart egy párt! A barátság, az emlékek, hogy mindent tudunk egymásról, fél szavakból is megértjük egymást. Még a vicceket sem kell elmondani, "elég, ha a sorszámát említjük" és már nevetünk is. Igen, néha még képesek vagyunk együtt nevetni. Az élet pedig sz.r, de egymást tudjuk támogatni, hogy ne süllyedjünk el benne.

A gyerekek, akikért hajtottál, hát ők idővel le sem tojják a fejed. A felnőttek jó esetben ünnepeken még kommunikálnak veled, a kamaszok viszont egyenesen ellenségnek tartanak... Idővel belátod, öregedéssel nem marad más melletted csak a párod. Ha nincs szex, hát nincs. Vitákkal nem szabad szétzilálni a viszonyt, mert akkor a végén egyedül leszel kénytelen megküzdeni az élettel és a végén túl korán merülsz alá a sz.rban.

52F