Mi történhet mi zajlik azok körül, akik úgy mennek haza nap végén a párjukhoz, hogy kikészülve a féltékenységtől?

Úgy szeretném látni egymás mellett a napunkat dehát ez nincs meg.

Szóval a napok: Együtt vagyunk, nyugis minden kaja főzés szex haverok élet, aztán munka miegyebek, amikor épp külön vagyunk.

Olyankor én kb "bambulva" dolgozom(robotüzemmód), elvagyok, csinálom a feladataim, a kollegákkal foglalkozok agyban, rágom a ceruzát, tekergetem a hajam, számolgatok elemzek, aztán végre indulhatunk haza, lejárt a munkaidő, várom a buszt a "na mi legyen a vacsora "magasröptü"gondolatokkal a fejemben miközben megy még a kín small talk pár munkatárssal az úton.

A barátom meg mint aki háborúban van.

Felhív, akár videocseten, izzad, vörös arc, féltékeny, mindig beugrik neki vmi kérdeznivalója, egész nap valamiért kattog, mikor hazaér azon gondolkodom már néha, hogy nyugtatólövedékkel kéne e készülnöm. (Ezzel szoktam poénkodni is vele, mikor kérdezte pl, mit kérek szülinapomra, mondtam, hogy nem ártana egy sokkoló vagy ilyesmi, amikor ideges. Néha látja önmagát hogy túlmegy a hülyeségbe, az nem rossz.)

Mi veheti őt körül egész nap, amikor ilyen? Mitől ilyen?

Lehet az van, hogy az kiabál akinek ég a háza? Lehet csajozik a munkahelyén és rámvetít vmit?