A szülőket ilyen szinten segíteni/támogatni már nem egészséges a párkapcsolatunkra nézve?

A barátnőm apukája és anyukája is több kisebb-nagyobb betegséggel él együtt (cukor, protézisek) szóval fizikailag egyikük sincs a toppon, de 50-es éveikben járnak, dolgoznak, csak sz*r a fiztésük.

Az apukája piacon dolgozik, ő szokott nekünk tojást, húst hozni, általában beszerzési áron veszi meg, vagy olcsóbban ha közeli lejáratú.

Ez segítséget jelent nekünk, bár rászorulva nem vagyunk.

Az anyukája meg állandóan csak szivességeket kér, és egyre többször, egyre többet.

A barátnőm kimagaslóan keres, de nagyon sokat dolgozik, én átlagosan keresek.

Az utóbbi időben minden egyes szabadnapjában az anyjának kell valamit segíteni mert belekezdett egy telejskörű felújításba, de persze nem volt elég pénze és amihez nem kell szakember csak egy "férfi" azt velünk vagyis velem csináltatja meg.

Azért kezdett bele mert egy nagyobb pénzt fog örököni (20 millió körül) és bár még tart az örökösödési eljárás de ő már nem várt addig, mindent szétszedtek a házban, lebontottak, megcsinálták a fűtést, felújították a vízvezetékeket a szakemberek, és akkor kőművesre meg festőre meg ezekre már nem futotta.

Sittet hordunk, de konténerre sincs pénz, az én kocsimmal meg utánfutóval visszük leadni, a benzint nem fizeti, én meg a barátnőm lapátoljuk meg visszük ki a kocsihoz, kb végeláthatatlan a felújítás.

Eközben itt a mi házunk úszik a mocsokban, férfiként egyedül vezetem a háztartást, mosok, főzök, takarítok, és dolgozok.Mivel a barátnőm reggeltől estig dolgozik, amikor meg szabad akkor az anyjánál vagyunk.

Nagyon sok dolgot kéne itt is megcsinálni, és már rohadtul elegem van az egészből, de tényleg annyira....mondta az anyukája hogy majd fog venni a barátnőmnek 5-6 millióért egy autót ami tök jó, mert amúgy is új autót akartunk, és még pár év lett volna mire összespóroljuk de akkor ezzel az 5-6 millióval kb ahogy megkapja az örökséget és odaadja megvagyunk (ha hozzárakjuk a saját pénzünket is).

Kezdetben ezért mentem segíteni hogy azért ha a barátnőmnek ad ennyi pénzt csak nem fogok hisztizni egy kis lapátolásért.

Csak hát nem kis lapátolás lett meg hetek óta ez megy, és már ott tartunk hogy mi élünk szemétdombon mert minden időnk a munkával meg a segítséggel megy el, és dög fáradt vagyok mert nincs egy nap amit végig pihenhetnék....munka után meg csak olyanokra van időm hogy a csótányok ne költözzenek be a házunkba azért.

A kapcsolatunk alatt soha nem volt ilyen érzésem, de már többször is megfordult a fejemben hogy nekem ez sok és mi lenne ha (újra) egyedülálló lennék...és a barátnőmnek szent az anyja, azonnal ugrik ha anya szól, pédlul legutóbb is megbeszéltük, hogy akkor holnap szabad vagy, délelőtt döglünk, délután átrendezzük a konyhát, takarítunk, pakolunk.

Jó, oké így lesz.

Délelőtti döglés pipa, majd szól a telefon, anyu: jaj lekéne hozni a padlásról azt a nagy szekrényt és összerakni mert a régi szétesőben van az meg egy jó szekrény, tudunk e menni.

A barátnőm meg persze, igen, gyorsan összerakjuk.Gyorsan összeraktuk. Délután 1-től este 6-ig, mert kb 3 férfi kellett volna ahhoz hogy azt lehozzuk onnét, ehhez képest volt a barátnőm meg én, és úgy kínlódtuk le ketten.

A konyhánk azóta sincs átrendezve :)

Most meg már kicsit úgy érzem az egészet, hogy az anyja rájött hogy hát mi full ingyen munkaerő vagyunk neki, minek hívna bárkit is, itt van ez a madár (én) aki mindehez ért egy kicsit, mindent meg is tud csinálni, mindent elvisz, építsek neki palotát, a barátnőm meg bólogat mindenre mert anya az szent.

Jó, egyébként nem utálom ennyire az anyósjelöltemet, mert nagyon jó köntösbe bújtatja ezt a kihasználós énjét, de most egyre inkább kezdem meglátni az igazi arcát.

Közben a barátnőm még anyagilag támogatja az apját is aki ellenáll, de ő legalább tényleg rá van szorulva, és ő nem nagyon kér semmit, meg a saját helyzete mellett is próbál minket segíteni ami szép...csak nem fér bele nekünk főleg hogy most is az utolsó forintunkat is feléltük fizetésig, amiben az a szomorú hogy jóval a magyar átlag felett keresünk ketten együtt, és nem jövünk ki, úgy hogy semmi extrára nem költünk csak csorog a pénz anyuka hülyeségeire meg apuka támogatására.

A barátnőm meg annyit tesz értem hogy extrém mód bevállalós és jól teljesít este már ha nem alszunk el egyből a fáradságtól...de engem már lassan ez sem kárpótol, szóval most úgy érzem hogy vagy rövid határidőn belül visszakapjuk a régi közös életünket, vagy én nem fogom bírni ezt idegileg....és szomorú lenne ha emiatt érne véget a kapcsolatunk, mert amíg nem kapott ránk az anyja addig tök jó volt minden.

25 valamint 29 évesek vagyunk (én az idősebb)