Kiegyensúlyozott családi életet szeretnék, de néha úgy érzem én erre alkalmatlan vagyok?

megértelek. minden szép,mégsem jó. azért,mert NEKED nem ez a csúcs. szereted őket,de valami hiányzik. próbáld megtalálni azt a valamit. van valami dédelgetett álmod? pl: mindig meg akartam tanulni karatézni :) vagy ilyesmi. ha igen,kezdj bele. én úgy látom h te nem vagy elégedett az életeddel,és nagyon fontos h megtaláld mi a baj.

ehhez nagyon őszinténke kell lenned magadhoz és a párodhoz is.

kemény lesz-nekem is az volt- de muszáj!!! mert csak rosszabb lesz.

legyél picit önző,és csinálj néha vaklamit csak magadért és kérd meg a párod h abban a kis időben hagyjanak magadra.

hidd el,úgy fogod magad érezni mint akit kicseréltek

én is átéltem ezt, amikor a 2. babánk is megszületett,pedig akartam,a férjem imádom,minden csodás és mégis. egyszerűen összenyomott a felelősség,a mindennapi rutin, és sokáig magamnak sem mertem bevallani,h igen,néha vágyom arra h nélkülük legyek egy picit! bűntudatom volt ezért,aztán a férjem rábeszált h menjek,legyek egyedül,amihez kedvem van. így beiratkoztam egyetemre,oda járok,jólesik beszélgetni másokkal,este jó kicsit elvonulni tanulni 1 órát,amig a párom mondjuk olvas,gyerekek alszanak...

és tornázom is,olvasok stb.

szóval eldöntöttem h magammal is foglalkozom végre.

ha őszintén elmondod a párodnak,h mi bánt,mit hiáynolsz és ő szeret téged,meg fogja érteni és támogat. de mond meg neki h ez csak akkor működik ha valóban melletted áll és nem arra kell hazajönnöd h vágja a fancsali képeket.

hajrá!!