Menthető még ez a kapcsolat? 29/N

2 vagyok

Azt írtad hogy kisfiúnk,akkor gondolom közös. Ha nekem ilyet mondana a gyerekem akkor erősen elgondolkoznék azon, hogy mit rontottam el. Én anno 3-4 hónapig nem láttam az apámat amikor külföldön dolgozott, akkoriban még a telefon is luxus dolognak számított. Amikor hiányzott az anyám mindig azt mondta, hogy miattunk dolgozik ennyit és az étel amit eszem, a ruha amit viselek az neki köszönhető.

Itt valami nincs rendben, miért fordult a gyerek a saját apja ellen? Ha ezen nem sikerül változtatni akkor az lesz a vége hogy nem is megy haza max aludni és még kevesebb időt fognak együtt tölteni. Sürgősen le kell ülni megbeszélni a történteket és mondjuk pár nap szabadságot kivenni és közösen elutazni.

Nem tolerálnám, hogy rajtunk töltse ki a nyomorát. Ő választotta ezt a munkát, ő fogadta el az előléptetést, az ő felelőssége kezelni az ezzel járó stresszt is. Ha szükségét érzi, keressen szakembert, de ne a gyereken és rajtad vezesse le a nyomorát.

Ezt megmondanám neki mielőbb tisztán és érthetően első lépésként. A gyerekemmel pedig sokat beszélgetnék, esetleg pszichológust is bevonnék, mert ez nem normális, sem a viselkedése, sem a légkör, ami nálatok van.