Túlreagáltam, vagy tényleg bántó volt ez a barátom részéről?

Tegnap a szüleimnél voltunk, ebéd után még kávéztunk, beszélgettünk. Szóba jött az egyetem, ami nálam amúgy is érzékeny téma. Csúsztam, egy tárggyal nagyon szenvedek, emiatt az egész szakomtól gyomoridegem van sokszor, már most félek a vizsgaidőszaktól előre. Apám előszeretettel vicceskedik ezzel, hogy "úgyis nagy a fenekem, ehhez a szakhoz meg ez kell, üljek le rá és tanuljak", meg hogy milyen tárgy az, amire egy hét nem elég, nekem itt volt egy egész év, már kívülről kéne fújnom, hogy mi van az adott oldalon, ha csak egy oldalszámot mond.

Megint téma lett ez, a barátom pedig megjegyezte, hogy hát igen, én aztán eldöntöttem, hogy doktor leszek, vagy így, vagy úgy. Arra utalva, hogy ha máshogy nem, a doktor úgy kerül a nevembe, hogy feleségül vesz és "Dr. XY-né" leszek. Ez rosszul esett nagyon, ők apámmal röhögtek egy sort, hogy mindig tudtam helyezkedni, valahogy már általános iskolában sem a téren dolgozó közmunkáspár gyereke tetszett meg és ezt ragozták.

Ma mondtam neki, hogy ez amúgy rosszul esett és örülnék, ha a tanulásban, egyetemmel kapcsolatban inkább támogatna, nem ezt hallgatnám, hogy majd feleségül vesz és úgy lehet doktor a nevemben. Saját magam szeretném ezt elérni, nem arra vágyom, hogy mindenki úgy ismerjen, mint az XY felesége. Bocsánatot kért, utána virággal is jött haza, de mondta, hogy ezt csak túlreagálom és ő viccelt, ne hisztizzek be ezen, ő ezt már el is felejtette.

Szerintetek?