Mennyire fogadható el?

Ez könnyűnek hangzik az alapján, ahogy a többiek mondják. Maradj csöndben és annyi, mi ebben a nehéz?

A valóságban rohadt idegesítő, ha kommunikálnál a másikkal, mert neked igényed van rá, vagy mert lényeges és a 10 perces reklámblokkot kell várni, vagy, rosszabb esetben streaming felületen nézi és futószalagon jön a következő rész, film. Neked meg vadászni kell azt az 5 percet, mikor ki tudod ragadni onnan és kapsz egy kis figyelmet.

Nekem nagy igényem van a beszélgetésre és hacsak nem valami mély téma van, ami teljes figyelmet igényel, akkor remekül tudok figyelni a sorozatra meg a beszélgetésre is. Igénylem is, kussban nehezen tudok ülni. Egy-egy film erejéig persze, megharapom a nyelvem, de fèl délután csöndben lenni, mert a másik beburkolja magát a sorozattal... próbáltam és én speciel magányos voltam. Az úgy nekem nem kapcsolat, hogy megjön, egy fél órában (összesen, nem fejenként) előadjuk ki, mit csinált aznap, majd ül le és tv-t néz kussban. Esetleg fürdés, vagy elalvás előtt a hálóban (ha ott nincs tv) el tudom kapni még egy fél órára a figyelmét, ha ügyes vagyok, meg a csillagok is úgy állnak. No meg persze, ha nem telefon fühhő is a tv mellé.

Lehet ennyire nem rossz a helyzet a kérdezőéknél, bár a napi 45 perc kommunikáció szerintem nagyon csekély.

De, a csak maradj csendben ajánlat sajnos sokszor nem működik, vagy csak mélyíti a problémát.

Gondold végig kérdező, hogy van-e javaslatod a probléma megoldására, fogalmazd meg mit érzel, miért gond ez és beszéld meg a pároddal. Ne vita legyen, mert az semmire nem jó, hanem higadt beszélgetés. Alakítsatok ki egy olyan rendszert, ami mindkettőnknek élhető. Ha hajlandó rá. Az én volt párom nem volt hajlandó, vagy nem volt képes változtatni.