Ti meddig tűrtétek volna ezt?

" nem tudott szintet lépni a kapcsolatunk. Anyuci pici fia maradt mindig, nem akart velem közös jövőt, összeköltözést, csak elvoltunk. "

Ezt egy évig kb. aztán tipli.

". Öngyilkossággal is fenyegetett"

ezt 20 másodpercig tűrtem volna kb.

Ne legyen bűntudatod egy hülyegyerek miatt aki inkább drogos lett mintsem talpra állt volna és kibújik anyuci szoknyája mögül 32 évesen.

Nincs miért szarul érezned magad. A vőlegényeddel foglalkozz, őt meg tiltsd le!

Nincs olyan, hogy jogos. BÁRMI miatt szakíthatsz bárkivel. Pláne ha nem akar összeköltözni, nem akar családot, te meg igen. Pont meg akart kérni. Aha. Én is ezt mondanám. Aztán mire, amikor nem is éltetek együtt?

Nem miattad lett alkoholista meg drogos. Gondolom már akkor is ivott.

Ne legyen bűntudatod!

Tudom, hogy nem része a kérdésednek, de hallod, azért tök türelmes voltál, sokaknak már az sem tetszik, hogy otthon lakom 26 évesen, annak ellenére, hogy hajlandó vagyok költözni. Kivéve persze, ha a lakás ahová kellene költözni valami oknál fogva nem felelne meg számomra.

Amúgy hogy a kérdésedre is válaszoljak, vannak akik még otthonról elköltözve is megoldják az anyuzást, naponta jár oda, folyamatosan hívogatja az anyja az meg már fut, hogy felvegye stb és ilyen 30-40-50 évesek. De ha neked ez nem fért bele teljesen oké, nem te tetted tönkre az életét, neki kellett volna valahogy leválni az anyjáról.

Most komolyan, te érzed rosszul magad emiatt?

A leírásodból nekem az jött le, hogy te jópárszor a tudtára adtad az elképzeléseidet, és NEM arról volt szó, hogy meg se említetted neki a közös életet, aztán meg a semmiből kidobtad, amiért nem látott a fejedbe.

Szóval gondolom, a 7 év alatt azért eljutottatok oda, hogy a jövőbeli elképzelésetekről beszélgessetek. (Ha netán nem, akkor meg azért nem baj, hogy vége lett, mert ahol 7 év alatt nem kerül elő a közös jövő kérdése, az csak egy langyos posvány, és nem párkapcsolat.) És gondolom, amikor már kezdett vállalhatatlan lenni a kapcsolatotok, azért akkor is utaltál rá, hogy mi a kifogásod, és nem csak a hallgatásból léptél le.

Amúgy meg nem vagy szeretetszolgálat. Nem vagy köteles beáldozni valaki miatt az életedet, mert ő épp ezt szeretné. A párkapcsolat két emberről szól, nem arról, hogy az egyik boldogítsa a másikat egyoldalúan. Nem kell magyarázkodni, indokolni, ha neked nem felel meg, akkor minden jogod megvan rá, hogy továbbállj.

Az viszont mindenképp aggasztó, hogy még mindig ő uralja az életedet. Ezzel talán érdemes lenne egy pszichológust felkeresned, mert akár még a mostani párkapcsolatodba is belerondíthat.

Kinek mit jelent az „anyuci kisfia”. Egy exem engem szerint én is az voltam, mert egy kb. hónapban (!) egyszer 5 percre találkoztam vele. Értitek, a saját anyámmal…

Ezt csak gondolatébresztőnek írom, a TE sztoridban egyértelműen nem veled van a baj, hanem a pároddal, méghozzá súlyos bajok. „Öngyilkossággal is fenyegetett.”” Én már továbbléptem, van más, menyasszony vagyok. Ő alkesz, dr..gos lett. „ -- pfff... menekülj!

És ha melletted züllik le?

Hagyd már ezt a suttyót!

Volt ideje, akkor nem lépett hát így járt!

Mindenki a saját életéért felelős!

A leírtakat olvasva isteni szerencse, hogy idejében kiléptél ebből a borzalomból. Hidd el, aki ilyen alkat, azt te sem tudod visszatartani semmitől. Nem a te hibád, szerintem jó lenne erre objektíven ránézni, különben a mostani kapcsolatodat fogod tönkretenni ezzel.

Ha egyedül nem megy, akkor a helyedben felkeresnék egy szakembert, aki segít feldolgozni a történteket.

Amúgy a kérdésre válaszolva, hogy meddig tűrtem volna ezt: 1-3 év alatt ki kiellett volna derülnie, hogy van-e közös jövő, vagy milyen ember igazából. De lehet valakinek ez ilyen első randin, vagy fél év alatt is egyértelmű. Szóval erre nincsenek jó válaszok.

Örülj szerintem nagyon, hogy nem neked kell nézni a lecsúszását.

Egyébként meg ha ismerős, akkor tiltanám, minek nézegeted hogy mi van vele. Koncentrálj a leendő házasságodra.