Történt már veletek, hogy valakit nagyon szerettetek, majd később találtatok egy legalább annyira szerethető társat?

Nekem 1x volt ilyen,hogy véget ért 1,5év.

Nem tudtam aludni nem tudtam semmit se csinálni nélküle.

Nagyon depressziós lettem,de az igaz barátaim segítettek:)

Ő egy nagyon rossz fiú volt, nem nagyon passzoltunk össze, nem érdekelte a tudomány a tanulás,érettségije se volt messze laktunk egymástól,és persze ukrán srác volt aki budapestr eköltözött.

fél évig szenvedtem miatta mire felbukkant egy rég nem látott ismerősöm,nagyon féltem,hogy félre ismerem és megint csalódni fogok.

Többször találkoztunk.

Végül egy esős nyári citadellás délután össze hozott minket:)

Azóta is együtt vagyunk.5percre lakik tőlem ,nagyon megszerettem , azt hiszem szerelmes vagyok:)

Nagyon másmilyen mint amilyen az elöző volt, kedves,aranyos ,udvarias,okos,tanulékony,vicces és magyar:)

Nekem egyszer volt olyan, hogy a szakításba majdnem belehaltam, úgy éreztem soha nem fogok annyira szeretni. 24 voltam és én küldtem el a srácot, de mégis nagyon nehéz volt.

Aztán évekkel később megtaláltam a férjemet (13 éve), aki mindenben túlszárnyalja az első nagy szerelmemet!

Szóval fel a fejjel, nagyon fiatal vagy még!

40/nő

utolsó, ez eléggé megrázó, el sem tudom képzelni, mi lenne velem a helyedben.

Kérdező: igazából nagyon nincs kedvem ebbe belegondolni. Mindig úgy voltam vele, hogy akivel szemben egy kicsi kételyt is érzek, azzal nem folytatok kapcsolatot, és most, hogy megtaláltam azt, akire szükségem van, akire mindig is vágytam, soha az életben nem tudnám elengedni. Persze nyilván sose tudni, mi lesz, de valahogy ebbe nagyon rossz belegondolni.