Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Hogyan léphetnék túl azon,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan léphetnék túl azon, hogy a barátomnak már nem vagyok olyan fontos, mint az elején?

Figyelt kérdés
Lassan 3 éve vagyunk együtt a barátommal, ő 19 és 20 vagyok. A kapcsolatunk tökéletesen indult, először csak msn-en beszélgettünk, szinte egész napokat átbeszéltünk, ha tehettük naponta, max kétnaponta találkoztunk (nyár elején jöttünk össze) és iszonyatosan boldogok voltunk. De ennek sajnos már majdnem 3 éve. Ma már szinte minden fontosabb, mint én. És én hiába fenyegetem, hogy elhagyom, őt egyszerűen hidegen hagyja, vagy csak biztos abban, hogy csak fenyegetem, de nem tenném meg. Mivel tényleg nem tudnám megtenni, mert még mindig szeretem. Számtalanszor összevesztünk emiatt, ha leírtam, mi a problémám, ő azzal vágott vissza, hogy vannak neki más problémái is, ne akasszak még többet a hisztijeimmel. Úgy érzem, sose ért meg, egyáltalán nem érzem már magam fontosnak a számára, dicsérni is már szinte csak szeretkezés előtt szokott (arra is gondoltam, hogy azt is csak azért mondja, mert fel van izgulva és nem őszintén mondja). Számtalanszor volt olyan is, hogy nem kerestem napokig (mivel mindig én kerestem őt telefonon, msn-en is alig volt, én meg szinte mindig vártam rá ott is), és mindig én törtem meg előbb, szerintem ő akár hónapokig is kibírta volna anélkül, hogy beszéltünk volna. Mostanában meg már msn-en is leráz azzal az indokkal, hogy a haverjaival beszél mikrofonnal és játszik. Találkozni is alig találkozunk, de úgy érzem, neki nem is hiányzik (annyira, mint nekem). Mindezek mellett akármennyire is tudom, hogy az lenne a megfelelő megoldás, nem bírok vele szakítani, mert szeretem. Nem a mostani énjét, hanem azt, akit megismertem, bár a reménykedéseim ellenére sajnos úgy gondolom, többé már semmi sem lesz a régi. Én meg már szinte minden nap sírok emiatt, nem tudom, mitévő legyek. Mostanra már olyan mély depresszióba estem, hogy többször öngyilkossági gondolatok jutnak eszembe, de mindig észbekapok, hisz a családom, a szeretteim miatt képtelen lennék ilyesmire. De nem tudom, másként hogy tudnék megszabadulni a szenvedéstől. Mitévő legyek? A normális válaszokat előre is köszönöm.
2011. márc. 31. 22:54
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Ő leszar téged magasról, csak azért nem dobott még téged, mert akk nem lenne csaja...

Tudod te a választ.

2011. márc. 31. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:

Jobbat érdemelsz egy ilyen kapcsolatnál. Ha meg ez kell neked, egy olyan ember, akit nem érdekelsz, akkor hajrá. Mi hiába irkálunk bármit, a szenvedéstől csak az fog megszabadítani, ha szépen dobod ezt az alakot.


Hidd el, előbb-utóbb ki leszel miatta bukva annyira (lesz akkora szenvedésnyomás), hogy úgyis kirakod.


Addig viszont te csak kínlódsz, őt meg rohadtul nem érdekli az egész. Hajrá...

2011. márc. 31. 23:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Voltam hasonló helyzetben.. Szerintem tedd meg amit tenned kell, először nagyon nehéz de egyre jobb, még egyedül is boldogabb leszel hidd el. Nem fogsz minden nap sírni, félni attól, hogy elhagy, vagy más fontosabb neki stb.
2011. márc. 31. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

Na tessék csak szépen a sarkadra állni! Be ne meséld magadnak ezt a baromságot, hogy nem tudnál élni nélküle meg blabla...

Most akkor nézzük a dolgot úgy, hogy 2 lábbal a földön járunk.

Vele maradsz: szenvedsz, fáj a szíved, szomorkodsz, letargia, már megint és megint érezteti, istenem, ordít róla hogy nem szeret és nem foglalkozik velem, holott egy frankó csaj vagyok, semmit nem tesz a kapcsolatért, mindegy neki minden, csak arra vagyok jó hogy kielégítsem a vágyait, ha olyanja van...

Megszabadulsz a boldogtalanságodtól/szakítasz vele: tudomásul veszed, hogy Te tulajdonképp (Te magad mondtad ki), nem ebbe az emberbe vagy szerelmes, hanem azokba a tulajdonságokba, amik megtetszettek anno benne, de nyílván ő nem ilyen csak valamiért a jó oldalát mutatta neked...ha olyan lenne nem változott volna. Megvan benned a szerelem, az érzés, de nem belé vagy szerelmes, hanem abba a tulajdonsághalmazba, amit benne megtaláltál...hozzá kötöd ezeket az érzéseket...Remélem érted, hogy mit akarok kifejezni. Függetlenítsd az érzést az embertől. Na szóval ha szakítasz, íme a kilátásaid:

megszabadulsz egy csomó feszültségtől, méltatlan bánásmódtól, bántástól, érzelmi elhanyagolástól, nagyon nagyon helyre fog jönni az önbizalmad, ergo egészségesebb leszel:) , és ami nagyon fontos, hogy esélyt adsz magadnak megtalálni egy valamire való fiút, aki nem csak megjátssza ideig-óráig a tuti gyereket. És biztos hogy most csak legyintesz rá, de sokkal jobban fogod szeretni, mint ezt a gorillát. -.-

Ez egy gyökér, nem hozzád való. Hozzád rendes pasi való.

Próbáld kicsit kívülállóként nézni ezt a dolgot...

Nagyon igaza volt az előbb valakinek, feleslegesen is mondjuk, hogy hagyd ott, olyan szempontból, hogy csak idő kérdése és meg fogod tenni mert majd nem tudod elviselni és fel fog háborítani amit veled csinál. Csak addig meg elvesztegetnél egy csomó időt meg tönkre tennéd magad.

Állj a sarkadra!

Határozd el magad, töröld ki a számát, töröld le msn-ről, ha hív ne vedd fel, sms-t automatikusan kitörölni, nézd egyszerűen csak levegőnek...

Tudom hogy ha szerelmes az ember, nem az ész diktál de nem hinném hogy szerelmes vagy, kizárt, így lehetetlen...ez benned inkább valami erős ragaszkodás.

Hajrá! Meg tudod csinálni:) Én tudom.

19/L

2011. ápr. 1. 01:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Ismerős ez a helyzet. Amíg hisztiztem emiatt, semmi hatása nem volt. Aztán egyszer úgy alakult, hogy higgadtan elmondtam, hogy hiányzik, hogy megdicsérjen, hiányoznak az apró ajándékok (egy szál virág, vagy egy kis bonbon), hiányoznak a nagy délutáni séták, és olyan érzésem van, hogy már nem is érdeklem. Kiderült, hogy ő is pontosan ugyanezt érzi, csak nem tudta, hogy szóljon. Mind a ketten dolgozunk, én tanulok is, tényleg kevés a szabadidőm. Neki is, mert ő sokat segít a háztartásban, és elfárad. Ezen kívül volt egy nagy vágya, amit nem mert nekem elmondani. Aztán csak kiszedtem belőle. Szeretett volna egy kocsit. Folyamatosan azon járt az esze, hogy vezet. Képtelen volt rám koncentrálni, teljesen megszállott lett, hogy vezetni szeretne. Ráadásul amikor elmondta, akkor éppen totálisan reménytelennek tűnt, hogy a közeljövőben kocsink lesz. Ez a beszélgetés kb. 4 hónapja zajlott. Azóta jobban odafigyelünk egymás igényeire, és 2 hete a kocsink is megvan. Az utóbbi 2 hónapban megint ugyanolyan, mint 5 éve, amikor megismerkedtünk. 22/N
2011. ápr. 2. 00:05
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!