Megcsalt a feleségem. Mit kéne tennem?

6 éve vagyunk együtt a párommal és 3 éve házasok vagyunk. Van egy 2,5 éves kislányunk. A feleségemen láttam, hogy valami nem stimmel vele ezért rákérdeztem, hogy mi bántja. Elmondta, hogy nem érzi jól magát keveset vagyunk együtt és hogy van más akivel jól érzi magát. Én teljesen lefagytam nem tudtam mit mondani neki. Kérdeztem tőle, hogy fel akarja adni a házasságunk? Azt mondta nem tudja mit akar. Kérdeztem tőle, hogy megcsalt? Azt monda felháborodottan, hogy nem. Azután eltelt 2 hét és én igyekeztem változtatni, és sokat voltam velük. Minden rendeződni látszott. Egyszer csak bejelentette, hogy elköltözik és viszi a lányunkat is magával. Kiderült, hogy van valakije és, hogy vele akar lenni. Azt mondta, túl keveset vagyok vele. Valóban sokat dolgozok, de általában otthon, és az is igaz, hogy ha nagyon feszült voltam, akkor inkább elvonultam hogy levezessem a feszültséget, de pont azért, hogy ne bántsam őt. Igyekeztem, biztosítani nekik a megélhetést, Újítgattam a házunkat saját kezűleg, mert nem tudtam másképp megoldani. Plusz munkát vállaltam, hogy többet tudjak adni a lányomnak, mit amit én kaptam. Megtettem értük mindent, de én is csak emberből vagyok és én is elfáradtam néha. Sokszor napi 4-5 órát aludtam, csakhogy jobb legyen. Nem iszok, nem játékgépezek, a családomnak élek, minden pénzt hazavittem és rájuk költöttem, amit kerestem. Nem csaltam meg, se őt se mást ezelőtt, pedig sokszor éreztem úgy hogy jó lenne egy kis változatosság, és a hormonok elvették párszor az eszemet. De, mindig feltettem a kérdést magamnak, hogy megéri? A Családomnál nincs fontosabb gondoltam és mindig visszakoztam. Én szeretem a feleségem és a kislányom, nem tudom elképzelni nélkülük az életemet. Én Apa nélkül nőttem fel s tudom mennyire rossz volt. Nem akarom, hogy a lányom is apa nélkül nőjön fel. Tudom elvileg nem lesz apa nélkül, de az már messze nem lesz ugyanaz. Ráadásul, ha lesz új pótapuka még jobban háttérbe szorulok. Ráadásként van sok hitelünk is, amit egyedül csak 2 állással tudok kifizetni, ha kapok egyáltalán másikat. Ő albérletet keres, mert nem tud hova menni egyenlőre. Kérdeztem, hogy annyira rossz velem? De azt mondta, hogy nem. Hogyan fogom támogatni őket, hogy ha elköltözik, ha még magamat sem tudom fenntartani? Szerintem egy rózsaszín köd van a szeme előtt az új kapcsolata végett és ezért nem látja, hogy ha szólt volna ezekről a dolgokról, előbb akkor mindent megtettem volna azért, hogy ne keljen máshoz mennie a boldogságért. Nem veszekszem vele próbálok kedves lenni vele, a kedvére tenni, hagyni pihenni ha fáradt, levenni bizonyos terheket a válláról. Együtt alszunk, átölelem, megsimogatom és nem áll ellen. De mégis menni akar, pedig ez a dolog benne sem hűlt ki teljesen. Nagyon magam alatt vagyok, nem tudok a munkámra sem koncentrálni, teljesen elvesztem és céltalan lettem.

UI. Azért ha kívülről szemlélem a dolgot, akkor fura, hogy engem szarvaztak fel és mégis én puncsolok. De egyszerűen erre érzek késztetést, minthogy utálkozzak. Bezzeg ha én léptem volna félre másnap már az ajtóba lenne a holmim.