Nekem kéne megértőbbnek lennem vagy nem szeret a barátom?

Fiatal felnőttek vagyunk, több mint fél éve vagyunk együtt. Egy nagyon jó kapcsolatnak indult, eddig mindig kimutatta hogy szeret, ez kétségtelen volt. Most elég stresszes az egyetem miatt az élete, ezért olykor feszült, türelmetlen. Több hónap után derült ki, hogy nagyon türelmetlen, hamar felkapja a vizet, elmondta hogy a szüleit is sokszor megbántja, rosszul bánik velük, pedig alapból egy nagyon jó srác, rendes.

Velem eddig csak kétszer fordult elő ilyen, hogy megbántott, de rögtön megbánta, bocsánatot kért, rendbe tette a dolgot.

Most olyan időszak van, hogy már egy hete tanul egész nap, csak enni áll meg meg pár óránként zenehallgatást iktat be. Én mondtam neki, hogy semmi baj, nem csinálok ügyet belőle ha pár napig nem találkozunk, készüljön nyugodtan a zh-kra. De írt sms-t, hogy legalább egy negyed órára találkozzunk már.

Úgy éreztem, hogy azért hívott találkozni hogy kitöltse a mérgét rajtam. A végén kibukott belőle, hogy ha a holnapi zh-ja nem sikerül, akkor bukik az egész féléve. Érthető, hogy nincs kitörő örömben, de el se mosolyogta magát egész úton, és ami főleg rosszul esett, hogy egy puszit se adott. Mindketten meg vagyunk most fázva, de a 3. hónapban is volt ilyen, akkor teljesen oda volt, hogy nem érdekli hogy beteg vagyok ő nem bírja ki hogy ne csókoljon meg. Ezt ma mondtam is neki, de azt mondta ez nem jelent semmit...tudom hogy azért volt mert most sz*rul van, de akkor is rossz érzés.

Mondta, hogy nem tagadja hogy ilyen rossz természete van, hogy máson tölti ki a mérgét, ha olyanja van, ezt a szülei is mondták neki.

De ez akkor sincs jól...ezen kívül más baj nincs.

És még ő nem akarta megérteni, hogy nekem mi esik rosszul..hát basszus 2 napig nem találkoztunk, és meg sem ölelt egyszer sem séta közben, puszit se adott, a végén mikor már látta hogy baj van akkor akart szájra puszit...tehát csak nem a megfázástól való félelem volt a baj...

És nem tudom megérteni...nekem nem nagyképűségből, de jó természetem van, alkalmazkodom, és nem tudom elhinni hogy a párom azért nem akar csókolgatni, mert ilyen baja van...

Eddig minden egyes alkalommal nagy vigyorral, hosszú csókkal, öleléssel köszöntött, mindig örül ha találkozunk..

DE ez..kihív találkozni, hogy kidühöngje magát...hát mi vagyok én...

főleg hogy az elején nem mutatta, hogy ilyen rossz természete van. Néha tudálékos, lekezelő.

Barátnőm szerint spuri, amilyen gyorsan csak tudok. Barátom azt kérte, adjak egy fél évet neki hogy megváltozzon, és vége legyen a feszítő élethelyzetének (más gondjai is vannak), és megint olyan lesz mint az elején.

Szerintetek? Csak kínlódom így mellette ilyenkor...kicsípem magam, észre se veszi. Akkor minek akart találkozni? Áhh...

Mit gondoltok?