Szerintetek mi volt a hiba a kapcsolatunkban?

Sziasztok! Én egy 16 éves lány vagyok. Nagyon bonyolult ez a történet, de remélem, tudtok nekem tanácsokat adni, hogyan legyek túl ezen az egészen, vagy meg tudjátok mondani, hogy hol volt a hiba. 2009 nyarának végén összeismerkedtem egy fiúval, barátságnak indult, de 1-2 hét alatt több lett belőle.(Ő kezdeményezett.) A srác 5 évvel idősebb nálam, de nem igazán látszik rajta, inkább úgy 18-nak néz ki. Szóval összejöttünk, és nagyon szerettem, szerintem ő is engem, de körülbelül 1 hónap elteltével kezdődtek is a bonyodalmak.. folyton megsértődött valamin, vagy féltékeny volt, és ez egyre csak rosszabbodott.. gyakran nem értett meg engem, és sokszor szakított velem, de mindig 1-2 nap vagy maximum 1-2 hét elteltével valahogy "visszakönyörögte" magát hozzám. Először nagyon rosszul viseltem az egészet, de aztán kezdtem megszokni, hogy 1-2 hetente szakít velem valami sértődés vagy féltékenykedés miatt, és idővel már nem is igazán volt kedvem megbocsátani neki, sőt, minden egyes szakítás után azt éreztem, hogy jobb lenne, ha csak barátok lennénk. Megpróbáltam neki a tudtára adni ezt, erre megint csak sértődés volt, és elég kemény szavakat vágott a fejemhez szinte minden egyes szakításnál.. nagyon sokszor megbántott engem, és az a furcsa, hogy én soha nem szakítottam vele, csak ő velem, mégis neki kellett "visszakéredzkednie" hozzám. Mint mondtam, egyre inkább elegem volt belőle, de ugyanakkor szerettem, és nem tudtam mit csinálni, mert ő nem volt hajlandó csak a barátom lenni, én viszont féltem, hogy csak rosszabb lesz a helyzet, és akkor már barátok se maradhatunk, de azt mondta, hogy vagy együtt maradunk és együtt megyünk a közös elfoglaltságainkra, vagy nem, de akkor nem megyünk együtt sehova és nem látom többet, nem hallok róla, mindenhonnan letilt.. kb. 8 hónap után volt az első nagyobb szakításunk, amikor kb. 3 hétig nem beszéltünk egyáltalán, de utána írt nekem, hogy találkozzunk, mondtam neki, hogy én nem akarok már úgy kibékülni, már max. csak a barátja akarok lenni, mondta, hogy jó-jó, csak találkozzunk. Nem kellett volna, mert megint csak annyit "erőszakoskodott"(nem rossz értelemben, csak egyszerűen nem volt képes leszállni rólam), hogy gondoltam, jó, egy utolsó esély.. persze utána megint folytatódott onnan, ahol abbahagytuk, sokszor szakított velem.. végül 15 hónap(a szakítások nincsenek beleszámolva) járás után végleg eldöntöttem, hogy véget vetek ennek, ha nem akar csak sima barátom maradni, akkor ne maradjon, nem kell hogy együtt menjünk ide meg oda, megoldom, majd valahogy túlélem, csak ne folytatódjon már ez, mert tényleg ennyi hónap alatt már teljesen kikészültem idegileg, felgyülemlett bennem a sok hónap minden feszültsége, iskolában szinte ok nélkül sokszor sírva fakadtam, nem volt kedvem semmihez, tiszta stresszben éltem.. akkor is(kb. 15 hónap után) pont szakított velem, aztán mondtam neki, hogy jó, szakíts, de mi ezt már nem fogjuk folytatni, maximum barátság lehet köztünk.. persze akkor egyből másként gondolta, és mondta, hogy ő csak felindulásból mondta.. én hajthatatlan voltam, de mindig próbálkozott utána is, aztán kb. 1,5 hónapig nem jelentkezett.. majd hirtelen megint akart találkozni, gondoltam már biztosan elfelejtett, túltette magát ezen, jobb lesz így neki is, és miért ne találkozhatnánk.. először minden oké is volt a találkán, de utána megint elkezdte, hogy béküljünk ki, adjak neki még egy esélyt, emlékezzek arra, mennyire szerettem.. mondtam neki, hogy nem, fogadja el, hogy csak barátok lehetünk. erre mondta, hogy olyan nincs, hogy én már nem úgy szeretem, mert ha úgy van, akkor sose szerettem, és egyszerűen nem tudtam az értésére adni, hogy régen szerettem, csak kiábrándultam belőle, viszont szívesen lennék a barátja.. szokásához híven lelécelt, és meg volt sértődve teljesen.(Ez volt kb. 1,5-2 hónapja) Azóta nem nagyon keresett, csak 1-2szer írt olyat először, hogy milyen rosszul esett neki, amiket mondtam, meg hogy ő mindig szeretett, én meg persze nem, és hogy én átvertem, meg ilyeneket.. és kb. 3 hete írt egy olyat, hogy ne írjak neki semmit, ne keressem, nem akar rólam tudni. Furcsa módon azóta szinte egyik közös ismerősünk se ír nekem(tőle ismertem őket), akikkel pedig nagyon jóba voltam, van egy olyan érzésem, hogy nem engedi nekik.. nekem nagyon rossz ez az egész, nem tudom hova tenni. Azt kihagytam, hogy én eléggé hívő vagyok, és ő is az(állítása szerint, én már ebben sem vagyok biztos), és csomószor ilyen butaságokat mondott, hogy az én (vallásos) iskolámba járók lenézik a többieket, meg hogy én is lenézem őt.. pedig nem adtam rá okot, hogy ezt gondolja.. és az összes létező fiú és lány ismerősömet leszólta majdnem a kezdetektől fogva, hogy k.rva, meg b.zi, meg ilyen meg olyan, néha miután szakított velem, nekem is azt írta, hogy lotyó vagyok.. a saját barátaira is gyakran csúnyákat mondott, mindig úgy érezte, hogy őt mindenki elárulja és cserbenhagyja. Azért nem tudom az egészet hova tenni, mert én egy nagyon jólelkű és aranyos srácnak ismertem meg, és gyakran az is volt, de ezekkel a "kitöréseivel" annyira kiábrándított.. a barátja szívesen lennék, mert azért számomra fontos volt, és szerintem én is neki, de sajnos nem megoldható miatta. Egyébként nem ivott, nem cigizett, nem drogozott. Arra gondolok egy ideje, hogy lehet, hogy kisebbségi komplexusa van, nem elégedett magával, vagy ilyesmi.. ja és az utóbbi időben néha voltak ilyen beszólásai, hogy én a suliba sokkal jobban kiöltözöm meg stb. mint amikor vele van valami programom, meg hogy biztos másoknak akarok tetszeni.. és nem mondanám, hogy gazdag, inkább olyan átlagos, elég sok testvére van, a szüleivel lakik, még középiskolában tanul, nekem csak 1 tesóm van, nincs semmire panaszom, elképzelhető, hogy esetleg ez is frusztrálta? Sose mondta nekem, de még erre tudok gondolni.. bocsi, hogy ilyen rohadt sokat írtam, de úgy éreztem már, hogy muszáj kiadnom ezt magamból, és tanácsot kérnem tőletek.. bármi hozzáfűznivalótok van, írjátok le.;)

Köszi előre is!:)