Összezavarodtam, mit tegyek a kapcsolatommal? (Hosszú, ezért bocsánat)

Sziasztok(az X legyen a párom)

Nyáron leszünk másfél éve párkapcsolatban.

Eleinte szépen indult minden,de kb 3 hónapja vannak problémák.

Sokat veszekszünk ilyenkor olyanokat mond,amitől annyi rosszul érzem magam,hogy kitörik belőlem a sírás.

Pl:Miért van velem? Más már rég ott hagyott volna!

Hagyj békén,nem tudom miért szeretlek.

Meg ehhez hasonló dolgok.

Ő falun él,én városban. Nekem ő az első falusi párom,náluk az a szokás,hogy a nő végzi a háztartást.

A kedvéért elkezdtem én is minden ilyen dologban segíteni,de X annyit fűzz hozzá,hogy béna vagyok.

A másik az X nagy családdal rendelkeznek,gyakran

összeülnek és sütögetnek én furán érzem magam mert alapjában véve mindig is szégyenlős voltam,de már próbálok beszélgetni,X erre is ennyit mond,örül a változásnak,de még e téren is változnom kell.

Unokatestvérem és osztálytársam aki jó barátnőm már elég rég óta mondja,hogy hagyjam ott azt a zsarnokot.

Unokatestvérem fel is hívta egyszer,azóta ha náluk vagyunk azt hallgatom,hogy őket szidja.

Ha hazajövök pedig X-et szidja mindenki.

Az édesanyámmal sem jön ki jól a párom,de a hétvége óta én sem az övével,mivel leordított minket és nekem akkor volt elegem Xből és a családjából.

Úgy érzem X már nem annyira lelkes,mint eleinte,de állítása szerint,minden összeveszésünk után odajön és bocsánatot kér.

Egyszer már akart párom szakítani kb.a 6.hónapban,de én akartam és végül is kibékültem.

Februárban én akartam akkor X sírta vissza magát.

Mai napig bízom benne,hogy minden rendben lesz,meg a szeretet mindent legyőzz,de kezdek belefáradni.

Sokat idegeskedik a munka miatt,amit rajtam is szeret levezetni.

Tegnap megkérdezte szeretem-e mondtam hogy igen.

Ő azt mondta ő is engem,szerelemből.

Mégse látom a lelkesedést amit az elején X részéről.

A saját érzéseimmel sem tudom mi is a helyzet pontosan.

Belefáradtam a kapcsolatba,elveszíteni nem akarom,ragaszkodom hozzá,jó megölelni,de azt,hogy meghalnék érte,meg ha nincs velem hiányzik érzést nem érzem,azt mondják,ha nem beszélek ki vagyok virágozódva,de ha beszéltünk mindig meggyötört vagyok.

Nem akarom elveszíteni X-et,de elegem is van belőle egy szinten,legszívesebben sírnék,ha a kapcsolatunkra gondolok!

Most azon gondolkodom szakítsak,vagy próbálkozzak-e még :(

Aki esetleg volt ilyen helyzetben kérem írjon.