Mindenki azt írja 14 évesen mással kell foglalkozni. Akkor erről vélemény?

14 éves vagyok, lassan 15, jól tanulok, felvettek oda ahova menni akartam, szűz vagyok, szeret a barátom, én is szeretem 8hónapja vagyunk együtt...Ő 16 éves. És minden nappal egyre jobban szeretjük egymást...Nem iszunk, nem cigizünk, nem drogozunk, nem járunk bulizni, nincsenek smárolós képeink facebookon, nem írjuk / mondjuk minden másodpercben hogy szeretlek, hiszen akkor üres szavak lennének. Vannak érzelmek is benne. Nem vagyunk felszínesek egymással szemben, majdnem mindent tudunk a másikról...Nem hazudozunk a másiknak, bízunk egymásban.

Szerintetek most akkor nekem menni kéne tanulni?

Mindenki itt írja hogy ennyi idősen nem ezzel kéne foglalkozni, tanulni kéne. És ha ő segít? Engem pl korrepetál is matek kémia stb, és sokkal jobban értem mintha nem segítene. Akkor kb 3-as tanuló lennék...Bíztat, támogat, szóval van motivációm is a dolgokhoz. Rosszabb ez, mintha senkim sem lenne aki motivál, és csak magolnék egész nap?

Lehet hogy olyan társaságba kerülnék nélküle amiben inni kezdenék vagy rosszabb. (bár ezt nemhiszem, alapból nemvagyok olyan)

Önbizalomhiányos vagyok, és ebben is segít, hogy nem csak azt hallom egész nap hogy csúnya vagyok, egy ember legalább mikor sírok is rámnéz, és őszintén aztmondja hogy gyönyörű vagyok...

Na ezt véleményezzétek lécci, hogy ezzel így mi a probléma?

14L