Lányok: Volt már, hogy éreztétek, Ő az, de tudtátok, hogy nem működne?

Éreztem!

El balfa.szkodtam a lehetőséget.

Nem mutattam ki, mit szeretnék, nem voltam elég egyértelmű, amúgy is visszafogottabb vagyok, és elszalasztottam Őt.

Egy jó erős, férfias nő ráakaszkodott, és megszerezte.

Most nagyon a markában tartja.

Sajnos.

Én meg nem csinálok semmit.

Ő sem boldog, de már összeköltöztek, mit lehet tenni...?

Annyira azért nem vagyok aljas, hogy várjam azt, hogy mikor lesz vége a kapcsolatuknak.

Úgyhogy úgy érzem elszalasztottam az esélyt.

De a mai napig úgy érzem, hogy Ő lehetett volna a Nagy Ő.

Hát...

Így jártam!

én is voltam hasonló cipőben!

Engem a fiuk csak ki használtak, és én mivel fiatal vagyok el is hittem hogy nem csak arra kellek nekik és túl vagyok 2 olyan kapcsolaton amit meg is bántam. A mostani barátommal éreztem egy időben ugyan ezt mint mostte!

De szerintem nincs olyan akadály melyet nem lehetne legyőzni, a kedvesem Ceglédi én meg Gyömrői vagyok és meg oldottuk, hosszas és egy két kínos beszélgetés után amit a szüleimmel kellet beszélnem nagy nehezen meg engedték hogy őszes költőzünk, igaz az édesapám még mindig neheztel rám mert az említett sráccal 10 év van köztünk, de ez engem nem érdekel, majd megszokja hogy nem velem korú a srác:)És az a lényeg hogy nagyon szeretjük egymást és nem érdekel minket más rosszal meg jegyzése. Remélem tudtam segíteni a velem megtörténttel. 22 éves L

volt hát!

megismerkedtem egy pasival, első randin azt éreztem, hogy hűű vele le tudnám élni az életem. és mielőtt azt hiszitek, h csöpögős nyálas romantikus csaj vagyok: nem, sőt, az ellenkezője. soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok gondolni, nemhogy az első randin. épp ezért (meg a korábbi csalódások miatt) úgy álltam hozzá, h túl szép, h igaz legyen.

aztán jött is a hidegzuhany: túlságosan hozzászokott a magányhoz, az egyedülléthez, és egy korábbi nagy csalódása után (évekig együtt élt egy csajjal, aki úgy szakított vele, h szakítás napján haza sem jött, hanem egy közös ismivel dugatta magát, majd egy hétre rá már az új(!!) pasihoz költözött) nem tudott elköteleződni egy lány mellett sem. emellett nagyon szerettük egymást, de éreztük, h ez így nem fog menni.

nekem nem szabadna hidegnek és bizalmatlannak lennem, neki pedig abba kéne hagynia a flörtölgetést és nem kéne meginognia és félnie az elköteleződéstől. hosszú hosszú idő után végre úgy néz ki, h sikerül. másfél éve vagyunk együtt, és bár nagyon hosszú és nehéz út áll mögöttünk, úgy érzem, megérte, mert megtaláltam a másik felem:)

Volt...

Kapcsolatnak indult, apróság miatt megrendült a bizalmam, szakítottunk.

Aztán újra megpróbáltuk (csak akkor már éreztem, hogy halálosan szerelmes vagyok belé, de nem mertem kimutatni), ő meg nem annyira tudta, mit akar.

De mivel szerettem, belementem bármibe, csak hogy vele lehessek.

Végül meg már csak "arra" kellettem neki, aztán minden indok nélkül eltűnt az életemből...