Túl sokat várok a páromtól?

Nekem ő az első, hét hónapja tart. Viszont vannak kétségeim.

Annyira még nem ismerjük egymást. Én kérdezem őt a családjáról, a testvéréről, a barátairól, a munkatársairól. Arról, hogyan élt korábban, mik a vágyai és a félelmei.

Viszont ő megelégszik annyival, ha talizunk, hogy megkérdezi, jól vagyok-e, hogy állnak az egyetemi dolgaim.

Semmit nem kérdez a családomról, a barátaimról sem. Ha mesélek valamit, sokszor csak hümmög egyet. Ha nem találkozunk, elég neki, ha három naponta beszélünk. Ha szóváteszem, kis időre változtat, de érződik rajta, hogy csak muszájból. Ha munka után fáradt (mindig az), nincs igazán kedve még velem is beszélni. Neki bőven jó, ha a talik közt 3-4 naponta beszélünk kicsit.

Ha fáradt, a találkozókat is úgy kell kikönyörögnöm. Mindig csak azt mondja, mennyit kell dolgoznia, és milyen fáradt. De most ezzel legyek kisegítve? Más felnőtt ember is minden nap dolgozik, és mégis talál időt mellette a párjára is. Azt mondja, munka után olyan fáradt, hogy még a barátokkal sincs ereje beszélni. Ebben az a furcsa, hogy legkésőbb este hatra otthon van, és este 11 előtt sosem fekszik le aludni. Van telefonja, internete. Iwiw-en minden nap, minden este fent van, velem sokszor mégsem beszél. Otthoni plusz dolga nincs (családjával él). Fent van még este 5 órát, miután hazaért, és 20 percet nem tud rám szakítani.

Sosem fejezi ki az érzéseit, és sosem beszél nyíltan, se máshogy a kapcsolatunkról. Nemrég írtam neki, hogy nagyon fájna, ha elveszíteném, és semmit nem is reagált rá.

Ha a kapcsolattal való problémáimat hozom szóba, minimális figyelmet ad, és olyan "jól van na (csak hagyj már békén ezzel)" hozzáállása van, de érdemben nem foglalkozik vele.

Megjavulhat? Ti értitek ezt? Ha nem szeret, akkor mi a fenének van velem? (Még le sem feküdtem vele, szűz vagyok.)

21, lány