Mit érdemes ilyenkor mondani, kérdezni, vagy kérni tőle?

csak azt kellene kérned, amit szeretnél tőle, nem?

ha levakarhatatlan a mosoly az arcotokon, akkor dúl a szerelem szerintem mind a kettőtökben, én legalábbis akkor mosolygok így, szóval csak bátran és őszintén.

Azt mondják, ha bizonytalan valaki, nem szerelmes. Ebben szerintem is van igazság. (Bár a körülmények is elbizonytalaníthatnak, mert attól, hogy nem lehet, még lehetsz szerelmes.) Gondold végig, bizonytalan vagy? (Én úgy veszem ki abból, amit írsz, hogy az vagy, de ezt úgyis te döntöd majd el.)

Azon 1 alkalommal, mikor én is ezt éreztem valaki iránt, fázisokon mentem keresztül. A legboldogabb fázis az volt, amikor egyfolytában mosolyogtam, mikor csak megláttam. Szerintem ilyenkor vagyunk a legszerelmesebbek. Nálam ez elmúlt, már nem mosolygok egyfolytában, ha látom, de még mindig tetszik az a valaki. Még mindig akármi is lehetne belőle, de ő nem lép és én sem. Azt hiszem, bízunk abban, hogy egyszer elmúlik magától…

Neked kell eldöntened, mit akarsz. Ha akarod, akkor most lépj, most lehetnétek a legboldogabbak. Ha a szíved mélyén mégis bizonytalan vagy, akkor meg hagyd, elmúlik vagy legalábbis elviselhetővé válik az érzés.

Ha mégis úgy döntesz, hogy nem vágsz bele, akkor az sokat segít, ha néhány napig nem látod. Bár az első néhány nap kegyetlen, de utána jobb lesz. :-)

Én azért sok boldogságot kívánok nektek!

Figyu! Már az előbbi is le akartam írni, aztán elmaradt: Ha megvolt a Citadella, nem tudom, mit parázol?!

+ még a várba is elfogadta a meghívásod? Mégis mit akarsz még? Azt, hogy ő hozza elő a témát? Szerintem ez pont jó téma egy sétához a várban, nem? Olyan nagy pofáraesés nem hiszem, hogy lenne belőle, inkább magadban kellene tisztázni az érzéseid. Küzdj, mi meg innen szorítunk neked!