Kihült a kapcsolatunk? Mit lehet ilyenkor tenni? Érdemes benne maradni egy ilyen kapcsolatban?

17 éves vagyok. A barátommal lassan 2 éve vagyunk együtt. Nagyon sokat találkozunk, szinte mindennap. De mostanában nagyon sokat veszekedünk, amik a szakítás gondolatához is elvezetnek. Egyik nap úgy érzem nagyon szeret a barátom (olyankor olyan mint a kapcsolatunk elején, mikor még az a nagy szerelem volt) Másnap meg úgy érzem gyűlöl (olyankor minden ami velem kapcsolatos zavarja, zavarja ha felhívom, ha megkérdem mikor talizunk megint, viszont ha nem keresem akkor meg az a baja) Ezekkel a dolgaival teljesen összezavart. Kért, hogy menjek el vele pszihológushoz, hogy együtt maradjunk (ami már magába furcsa dolog, ha 20 éves házasok lennénk akkor oké, hogy elmegyek orvoshoz, de így. ) Én elmentem de teljesen megalázónak tartottam, ahogy a doki arról beszél, hogy : A barátomnak a kapcsolatunk elején csak én voltam. Aztán most már kezdik megint a barátai is érdekelni, szeretne velük is lenni. De attól még szeret, csak már nem úgy azzal a nagy szerelemmel mint az elején. És, hogy nekem is le kell "váljak" a barátomról. Mert csak akkor fog működni a kapcsolatunk. Én ezt mind felfogtam. Természetes, hogy az ember nem szeretné elveszíteni a barátait sem. El is engedtem a barátaival. Miközben én is elmentem a barátnőimhez. De akkor meg nem akart a barátaival lenni, inkább jött velem meg a barátnőimmel. Közben megismertem egy másik fiút. Akivel találkoztunk és nagyon jól megvoltunk! (én nem akarom a barátomra fogni, de mondhatjuk azt, hogy ebbe hogy találkozzak egy másik fiúval a barátom kergetett bele) Szeretem a barátom, de érdemes egy ilyen kapcsolatba benne maradni? Kilépnem nehéz, mert nagyon sok szép és jó emlék köt hozzá és egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy mi lenne ha ő nem lenne, de akármennyire fáj valamit tennem kell, mert ez így nincs rendben. A barátom előtt "nem éltem ki magam". Félek, hogy későn fogok rádöbbenni, hogy mért nem léptem ki ebből a kapcsolatból.